A fekvőbeteg-ellátókhoz integrált rendelők csatlósok, ahol a kórházi szakvezetők megtiltják az amúgy ambulánsan is elvégezhető beavatkozások elvégzését, hogy az osztályon, fekvőbetegként fogadva a pácienseket, többletbevételhez juthassanak. Éppen ezért bizonyos tevékenységeket kizárólag a járóbeteg-ellátásban szabadna finanszírozni, hogy ne „vattabetegekkel” töltsék fel a drága kórházi ágyakat. Minderről szakemberek szóltak az ex-tisztifőorvos, dr. Falus Ferenc nevéhez kötődő Markáns Vélemények beszélgetéssorozat kedd esti rendezvényén, ahol azt is kifejtették, a járóbeteg-ellátás rentábilisan üzemeltethető, azonban kapacitástérkép alapján kellene megszervezni azt. Néhány kivétellel az ország valamennyi, önállóan működő rendelőintézete elutasította az államosítást, a budapesti szakellátók közül egy sem kívánt alárendelt szerepbe kerülni. Dr. Sólyom Olimpia, a XV. kerületi önkormányzat Egészségügyi Intézményének vezetője szerint is ez volt a helyes döntés. Az igazgató szerint ugyanis a rendszer csak akkor lehet költséghatékony, ha az alap- és a szakellátás felé viszik a definitív ellátásokat, ami azonban csak akkor valósulhat meg, ha bizonyos beavatkozásokat kizárólag a rendelőben finanszíroznak, hiszen most a kórházakban, HBCS-ben többet fizetnek ugyanazokért a kezelésekért. A Gulág szigetei Egyszerűen letiltják a beavatkozásokat az integrált rendelőkben a kórházi szakvezetők, s amíg ez így van, nem lesz változás – mondta Sólyom Olimpia. Amíg a kórházi rendszerben nem történik valós átstruktúrálódás, amíg nem változik a szakma habitusa, a feudális viszonyok és a Szakmai Kollégium hozzáállása, addig nehéz lesz megoldani a problémát, pedig a szakrendelőkben a betegellátás sokkal több formáját lehet biztosítani, mint amit ma engednek. A most államosított néhány rendelőt kórházakhoz csatolják, s ugyanabban az integrált rendszerben kell működniük, amelyben azoknak a szakellátóknak, amelyek a fekvőbeteg ellátás átvételével egy időben kerültek a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) központi felügyelete alá. Márpedig ezeknél kizárólag a kórház dönt arról, hol történik az ellátás, és vattabetegekkel töltik meg az ágyakat – hangsúlyozta Sólyom Olimpia. A Gulág szigetei az integrált szakrendelők Tóth József, a HT Medical Center ügyvezető-tulajdonosa szerint. Egykor a szakorvosokat száműzetésbe küldték ki ezekbe a rendelőkbe, s ha ott „jól viselkedtek”, visszakerülhettek a magasabb pozíciót jelentő kórházi munkakörbe. Ezek az intézetek soha nem kaptak új felszereléseket, az anyaintézmény „levetett” műszerparkját tolták ki hozzájuk, míg a fejlesztések a kórházakban valósultak meg. Ez a korábbi gyakorlat nagyban rányomja bélyegét a mai működésükre is. Míg Sólyom Olimpia szerint ebben ma már történtek változások, hiszen a szakorvos vállalkozásban, jobb fizetésért végzi a járóbeteg-ellátónál a munkát, addig Kovács Attila, az Europ-Med Kft. ügyvezetője, a Budaörsi Egészségügyi Központ főigazgató főorvosa elmondta, társintézményeikben, több városban összesen 174 orvost foglalkoztatnak, 10 százalékukat főállásban, 90 százalékukat mellékállásban. Főorvosok, professzorok járnak ki rendelni az intézeteikbe, lényegesen jobb körülmények közé, mint a közkórházakban. Csúcstechnológiás műszerpark mellett, magas színvonalon tudják ellátni a betegeket, ami a gyógyítók számára is „felüdülés” az állami egészségügy leamortizálódott rendszere után. Az orvosok ma már boldogan vállalnak munkát a szakrendelőkben, hiszen ott több fizetést kapnak, mint a kórházban, 24 órában ellátott feladatukért – vélekedett dr. Pál Miklós, a Dunakeszi Szakrendelő igazgatója, amelynek fenntartója, a város önkormányzata az országban elsőként nyilatkozott arról, hogy nem kívánja az államnak adni rendelőjét. Bár nem üzlet, de megéri Üzletnek ugyan nem nevezné a járóbeteg-ellátást Kovács Attila, de mint mondta, a rendszerben vannak tartalékok, amelyeket a színvonalasabb szolgáltatás biztosítására tudnak fordítani. Hatékony működtetés mellett el lehet érni megtakarításokat is, de amíg a kórházak „lenyúlják” a rendelők pénzét, sem a beteg, sem a rendelő, sem a rendszer nem járhat jól. A budaörsi intézet vezetője elmondta azt is, tíz éves működésüket felmérve kiderült, ez idő alatt 1,5 milliárd forintot fizettek bérleti díj és egyéb költségek címén az önkormányzatnak, amellyel feladatátadási szerződést kötöttek. Ugyanakkor az önkormányzat és a rendelők együttműködésének jó példájaként hozta fel, hogy százhalombattai intézetüktől a helyhatóság szolgáltatást vásárol a lakosság számára, hogy csökkenjen a várólista az egynapos sebészeten. A rentábilis működéssel egyetértett Sólyom Olimpia is, hozzátéve, azok a szakrendelők „nem mennek jól”, ahol a működtetés rezsiköltségei magasak, és csak néhány órás, szórványrendelést tudnak biztosítani. Így sem az orvos, sem a szakrendelői óraszám nincs meg. Éppen emiatt nem lehet gazdaságos az huszonhárom kistérségi rendelő, amelyet uniós forrásból építettek fel – csak éppen orvos nincs, aki odajárjon. „Huszonöt milliárd forintot dobtunk ki erre, mindenféle szakmai megalapozottság nélkül” – mondta Kovács Attila, aki szerint most a kórházakkal történik ugyanez, „pedig XXI. század nem a kórházakról fog szólni, lassan el fognak tűnni a ma ismert fekvőbeteg intézetek.” Túl sok a betarthatatlan szabály Hektikusan változó szabályokhoz kell alkalmazkodniuk az intézményvezetőknek, s ez a betegellátást is hátráltatja. Paál Miklós szerint amúgy is túl sok a szabály, s ezeket az illetékes hivatalok ügyintézői végre is hajtatják, függetlenül attól, az adott előírás ésszerű-e vagy sem. Példaként hozta azt a minimumfeltételt, amely szerint a betegszállítást vagy az otthoni szakápolást végző cégeknek is fenn kel tartaniuk egy megfelelően felszerelt rendelőt, amikor az általuk nyújtott szolgáltatásban ennek nincs is relevanciája. „Vagy nem tartjuk be a szabályokat, és dolgozunk, vagy betartunk minden előírást, és akkor vége” – foglalta össze a dunakeszi rendelő igazgatója, mire Kovács Attila megjegyezte: a fekete rendszer időnként jobban működik, mint a fehér. A januárban hirtelen kiadott, majd egy hét után visszavont beutalási rend helyett nem született új – említette meg a legutóbbi szabályozási bakit Tóth József. Bár intézetük esetében bővítették a TEK-et, és a XVII. kerületi lakosok mellett el is tudnák látni az agglomerációban élőket is, de nem kaptak hozzá kapacitást. „Miért nem viheti a beteg lábán a finanszírozást?” – tette fel a kérdést az ügyvezető, aki szerint így többeket tudnánk ellátni. Míg Pál Miklós úgy vélte, mind a TVK mind a TEK elsődleges célja, hogy a rendelőknek kevesebb pénzt kelljen adni, addig Kovács Attila azt hangsúlyozta, a TEK-et első sorban a szociális okok indokolják: legyen legalább egy hely, ahol a beteg követelheti az ellátást, ahonnan nem lehet elküldeni. Sólyom Olimpia ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, a TVK-osztás lobbitevékenység alapján működik, holott létezik egy uniós elv is, amely szerint tíz százaléknál nagyobb különbség az ellátók között nem ajánlatos. Valamennyi adat rendelkezésére áll az ágazat vezetőinek ahhoz, hogy elkészüljön egy kapacitástérkép, amelynek alapján az igényeknek megfelelően lehetne elosztani a TEK-et, a szakmakódokat pedig a lakosságszám alapján kellene meghatározni a rendelőkben. A szakmakódok Pál Miklós szerint is felülvizsgálatra szorulnak, bár a Szakmai Kollégium adja ki a szakvizsgákat, a rendszer nem a közösségi igényeken alapul, hanem azon, melyik szakmában ki, mit szeretne magának. A szakma összefogásában látja a megoldást Kovács Attila, aki szerint ha az orvosok „összedugnák a fejüket”, és háttérbe szorítanák a politikát és a lobbit, változhatna a helyzet, hiszen a rendszer lényege a beteg és az ő gyógyítása, s ezt az szolgálhatná a leginkább, ha a szakma legalább az alapkérésekben megegyezne. Egyetértve ezzel Pál Miklós azt is hozzátette, „amíg állnak nagy házak, és benne ülnek a professzorok, nem változik semmi. Húsz éve tárgyaljuk ugyanazokat a problémákat, most már végre cselekedni kéne.” eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2013-03-07