hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Markánsan a „cigányútról”


Markánsan a „cigányútról”

| |
 

Miközben papíron forint- és euró-milliókat költöttek az elmúlt évtizedekben a cigányság, illetve a mélyszegénységben élők felzárkóztatására, szociális és egészségügyi helyzetük javítására, a legkülönbözőbb – sikeres és kevésbé sikeres – pilotprogramokra, addig a telepeken napjainkban is megtörténik, hogy öthónapos csecsemő hal meg tüdőgyulladásban, mert nincs pénz gyógyszerre, és a kisgyermekek lábujjait lerágják a patkányok.

Horrorisztikus adatokkal szembesültünk – így kezdte előadását dr. Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének igazgató helyettese az ex-tisztifőorvos, Falus Ferenc nevével fémjelzett Markáns vélemények klubest kedd esti rendezvényén. Balázs professzor arról a 2009 és 2012 között végzett epidemiológiai felmérésről számolt be, amely a várandósok egészségi állapotát vizsgálta a védőnői hálózat segítségével, és annak adataira támaszkodva Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a roma és nem-roma populációban. Kérdőívük hét alcsoportban 131 kérdést tartalmazott az újszülött biometriai adataira, az anya demográfiai, társadalmi, gazdasági körülményeire, egészségi és szociális állapotára, életmódbeli jellemzőire, szülészeti kórtörténetére és dohányzási szokásaira vonatkozóan.

A vizsgálat szignifikáns különbséget igazolt a roma és nem-roma szülő nők, valamint a mélyszegénységben élő cigány és nem-cigány asszonyok között. Rámutatott arra is, hogy az idő előtti (<37 hét) és az alacsony testtömegű (<2500 gramm) születés a romák körében határozottan gyakrabban fordul elő. Míg az alacsony súlyú születés magyarországi arányszáma 8,6 százalék, amellyel az európai uniós átlag alsó kategóriájába tartozunk, addig a roma populációban ugyanez az arány 12,2 százalékos.

A kutatás azonban megdöntötte azt a szociológiai dogmát, hogy a mélyszegénység – a 30 ezer forint/család/fő jövedelem alatt – a roma populáció problémája, hiszen ez a nem-cigányok körében is jelentős. Ugyanakkor az egészségügyi állapotra vonatkozó kérdések feldolgozásakor szignifikáns különbségeket állapítottak meg a roma és nem-roma mélyszegénységben élők között, így a professzor arra hívta fel a figyelmet, speciális egészségügyi programokra lenne szükség a cigány lakosság egészségi állapotának javításában.


Speciális segítség kell


Az adott társadalmi csoport számára speciális egészségügyi szolgáltatásokat kell biztosítani – értett egyet a professzorral Vitrai József, az EgészségMonitor ügyvezetője, a magyar lakosság egészségét átfogóan bemutató Egészségjelentés 2010 kutatás vezetője. Az egészségügyi állapot-, ellátás-, és az ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek vizsgálatával foglalkozó szakértő meghatározónak nevezte az egyént körülvevő környezeti tényezőket, az anyagi lehetőségeket, valamint azt is, milyen ismeretekkel rendelkezik az adott személy, s ezeket hogyan tudja hasznosítani. Sokan egyáltalán nem férnek hozzá a népegészségügyi szolgáltatásokhoz, Vitrai úgy vélte, ezeknek az embereknek olyan segítségre van szükségük, amelyet az ellátórendszer egyelőre nem tud biztosítani.

A jövedelemre alapozott mélyszegénységi mutató csupán a pillanatnyi nívóra világít rá, holott az egyén gazdasági és egészségügyi mutatóit a tartós munkanélküliség, a generációkon átívelő iskolai végzettség hiánya, a gettókörülmények között élés befolyásolják – vélekedett Babusik Ferenc szociológus kutató, egy 2003-ban, a háziorvosok segítségével végzett felmérés tanulságaira hivatkozva, hozzátéve, azóta csak növekedtek az elszegényedési folyamatok a magyar társadalomban. Az ellátásokhoz való hozzáférést, és az egészségügyi állapotot emellett alapvetően az is meghatározza, hol él az illető. A tíz évvel korábbi felmérésből egyébként kiderült, a romák között igen magas, mintegy 13 százalékos a tbc-sek száma, viszont a nem-roma populációhoz viszonyítva kevesebb a májbeteg, „mert az alkohol drága” – vélekedett a Babusik Ferenc.

Elzárkózik a külön, romák számára indított programoktól Suri Szilvia, a Roma Sajtóközpont munkatársa, aki szerint ez csak a diszkriminációt erősítené. Szerinte egyébként az egészségügyi ellátórendszer is „válogat”, hiszen a nyomortelepekre hívott mentő nem találja meg a segítségre szoruló beteget. Saját tapasztalatait megosztva cáfolt rá erre hozzászólásában az a mentőorvos, aki szerint a telepeken élők az utcán várják és elirányítják a rohamkocsit, szívesen segítenek az ellátásban, ha kell, míg Budapest második kerületében keresve sem nagyon találni olyan jó indulatú szomszédot, aki szükség esetén besegít a hordágy cipelésébe. Példaértékűnek nevezte a telepeken élő közösségek összetartó erejét.


Legálisan válogat a halál, illegálisan a beteg


Nálunk még a halál is válogat, mert a magas szintű onkológiai ellátás és a cigányok között nincs kapcsolat – mondta dr. Poller Imre onkológus, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az onkológiai ellátás centralizálásával megszűnt a daganatos betegek ellátása Ózdon. Történt mindez annak ellenére, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács három évvel ezelőtti, megszűnését megelőző ülésén éppen arra figyelmeztetett, hogy a cigányság körében négyszer gyakoribbak a daganatos megbetegedések. A városokban lakók kis szerencsével betalálnak az ellátást nyújtó kórházba, ám a perifériákon élő cigányság 30-40 kilométerre lakik az intézménytől, ahol jelentkeznie kellene onkológiai ellátásra – mondta Poller doktor, hozzátéve, ezek a betegek, elzárva a gyógyítástól még a problémájuk értelmezéséhez sem kapnak segítséget az egészségügyi ellátórendszertől, holott a cigányok között nem csak gyakrabban, de sokkal fiatalabb korban jelentkeznek a különféle daganatos betegségek.

Jó orvost és jó ellátást az ismeretekkel rendelkező nagyvárosi, iskolázott csoportok tagjai érnek el, mégpedig informális, illegális útvonalakon – vélekedett dr. Kovácsy Zsombor ügyvéd a jelenlegi ellátórendszerről. Bár az Egészségügyi törvény a diszkriminációt kiküszöbölhetné, ám az egészségügyi rendszer létszám, és forráshiányos, ezért a jogszabályban megfogalmazott elvek nem érvényesülhetnek. Sok esetben a beteg a jogellenes diszkriminációt észre sem veszi, máskor a jogszerű lehetőséget is jogszerűtlennek tartja. Az orvos-beteg beszélgetések két ember között zajlanak, így nincs objektív összehasonlítási lehetőség a diszkrimináció felmérésére, ahogy például az iskolai szegregáció tényszerűen tetten érhető, ha előfordul.

Az egészségügy az alanyt hibáztatja, ha nem veszi igénybe időben az ellátást, senki nem firtatja, melyek a valós okok – hívta fel a figyelmet dr. Sándor Judit boietikus. A fogamzásgátlás kérdéskörére kitérve azt mondta, itt általános a diszkrimináció, hiszen eszközökhöz, tablettához csak bizonyos jövedelemhatár felett lehet hozzájutni.


Rögvaló


Itt nincs szemétszállítás, nincs út. Egy konténer jut 53 lakásra, amelyben 96 háztartás működik. Félévente nagy összegeket emészt fel a rágcsálóirtás, ennek ellenére eszik a patkányok a gyerekek lábát. Nincs vezetékes víz, több száz métert kell gyalogolni a marmonkannákkal, vödrökkel hogy ivásra, főzésre, mosásra jusson. Kinek jut eszébe itt kezet mosni evés előtt? Lehetőség sincs rá – mutatta be a nyomortelep mindennapjait, a valóság és a kutatások között tátongó szakadékot Bódis Kriszta pszichológus, író, az ózdi Hétes-telep alkotó és fejlesztőprogramjának kidolgozója.

Ebben a fenyegetett és agresszív világban a szerelem az egyetlen vigasz az itt élők számára. Bár léteznek uniós pályázatok, amelyek a felvilágosítást, a fogamzásgátlás fontosságát célozzák, de vajon amikor ételre nem jut, ki tud óvszerre, fogamzásgátló tablettára költeni? A méhen belüli eszközökről rémtörténeteket ismer Bódis Kriszta, aki évtizedig nem cserélt spirálokról, a „bent felejtett” eszközöktől elgennyesedő méhekről beszélt. Így aztán az itt élők az abortuszra rendezkedtek be.

Méhelőesés, a szülés utáni varrásból eredő hüvelyproblémák, amelyről az asszonyok nem mernek kérdezni, és nem is világosítják fel őket – mondta a Hétes patrónája a szülés utáni ellátásról szólva. Tetézi mindezt, hogy egyes orvosok részéről is kemény a kizsákmányolás. De nem jobb a helyzet a hivatalokkal sem. Az itteni, komfort nélküli, lopott fával fűtött kályhás házakat ugyanis jogcím nélkül lakják a romák, ám ennek ellenére lakbért követelnek tőlük.

Álságos és demagóg, hogy a cigányok nem dohányoznak és nem isznak, a cigaretta és a kávé itt alap – reflektált többek között az elhangzottakra Bódis Kriszta. Eldobált csikkekből kikotort dohányból sodorják a cigit, a kannás borért vállalják az uzsorát, a prostitúciót, a rabszolgaságot. A telep Frontin, Xanax és Rivotril-függő, mióta az első asszonynak felírtak antidepresszánst, egymás között osztogatják az itt élők a tablettákat.

Nincs szervezett betegellátás, nincs pszichológus, holott a testi és lelki problémák kezelése egyaránt szükséges lenne. Nem a zsíros kenyér megkenésre van szükségünk, hanem orvosra – zárta megdöbbentő beszámolóját Bódis Kriszta, hozzátéve, hogy persze minden segítő kézért hálásak.


Pénz van – de mire?


Mire költsünk húsz, harminc, vagy hetven milliárd forintot, amit a probléma megoldására szánunk? – tette fel a kérdést Váradi Balázs közgazdász. A védőnői hálózat megerősítésére? A finnekhez hasonlóan babadoboz bevezetésére? Életmódjavító, vagy megelőző programokra? Kínáljuk a lehetőségeket ingyen, olcsón, vagy árának megfelelően? Hogyan lesznek a leghatékonyabbak? A beavatkozások értékelésére javasolta Váradi azt a nemzetközi gyakorlatban már bevált, ám hazánkban kevéssé alkalmazott módszert, amely szerint egy-egy projekt hatásait kisebb közösségekben bevezetve elemzik. Úgy vélte, e nélkül „jó szándékú hülyeségekre” megy el a pénz.

Ha a kormányok nem tudnak valamit megoldani, hát finanszíroznak néhány kutatást, hogy feltárják a helyzetet, majd ezeknek végül nincs következményük, mert érkezik a kormányváltás – mondta Béki Gabriella, volt SZDSZ-es parlamenti képviselő, aki szerint az elmúlt húsz évben nem volt olyan kormányzat, amely az egészségmegőrzést célzó programmal szemléltette volna a cigányság problémáit. Úgy vélte, az ellátásokat, a szűrőprogramokat el kell juttatni a telepekre, hiszen az ott élők számára maga az utazás is akadályt jelent.

Évente egymillió forintba kerül egy-egy állami gondozásba vett gyermek a társadalomnak, ám mindenki jobban járna, ha ezt az összeget nem az intézeti ellátásra, hanem az érintett családok felemelésére költenénk el – vélekedett a volt állami gondozottak patronálásával foglalkozó Diótörés Alapítvány kuratóriumi elnöke, hozzátéve, a szülők az első gyermeket soha nem adnák intézményekbe, őt a hatóságok emelik ki a családból. Csépányi Gabriella hozzátette azt is, a költségvetés 25 éve nem tud mit kezdeni ezzel a kérdéssel, az intézetben felnövekvő gyerekek problémáit nem kompenzálja, hanem tetézi az intézeti lét. Így aztán a fiatalok nagy része végül a börtönökben köt ki, erőszak, drog, kezeletlen elmebetegség, vagy egyéb okok miatt.


A politikusok soha nem hatódnak meg


Beás vagyok hatvan éve, mert így születtem – kezdte hozzászólását az elhangzottakhoz Orsós Éva, aki 1995-98 között a Kisebbségi Hivatal vezetőjeként, majd 1998 után romaprogramok szupervízoraként széleskörűen látott rá a különféle projektekre. Majd úgy folytatta: a téma ma is ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt. Fontosak a kutatások, fontosak a nyomortelepeken szerzett személyes tapasztalatok, de a politikusokat érzelmekre ható érveléssel, a nyomor bemutatásával nem lehet meggyőzni. Ugyanakkor politikai akarat nélkül nem lehet orvosolni a helyzetet. Bár kell és szükséges minden civil kezdeményezés, amely közvetlen segítségként eljut a telepekre, ám valódi változást négyéves ciklusokban elérni nem lehet. Hosszú távú, legalább húsz évre szóló, ciklusokon átívelő, a politika által támogatott stratégiára lenne szükség az egészségügyi és szociális programok megvalósításához.

Balázs Péter professzor mindezek után arra hívta fel a figyelmet, hogy a cigányság reprodukciós mutatóit figyelembe véve ugyan javítják a demográfiai adatainkat, számuk két-három évtized múltán meghatározó lesz a társadalmunkban. Egészségügyi, és szociális felzárkóztatásuk ezért is különösen fontos kérdés.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2014-01-16


Kulcsszavak

cigányság, mélyszegénység, hozzáférés, diszkrimináció

Kapcsolódó anyagok

Roma daganatos betegek betegségképe és egészségügyi ellátással kapcsolatos attitűdjei

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Szent-Györgyi Albert-emlékévet rendez a Szegedi Tudományegyetem

Jubileumi programokkal, köztük rangos természettudományi verseny megrendezésével emlékezik a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) arra, hogy egykori rektora, Szent-Györgyi Albert 80 éve vette át az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat.

Tovább


Litvániában követik el a legtöbb öngyilkosságot az Európai Unióban

A 100 ezer főre jutó 19 öngyilkossal Magyarország, Szlovénia és Lettország osztozik a második helyezésen, "dobogós" még Észtország 18 öngyilkossággal, negyedik helyen Belgium és Horvátország (17) áll.

Tovább


Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután

Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután, hosszabb ideig, mint bármely más főemlős - állapították meg a vadon élő emberszabásúak fogainak elemzéséből amerikai és ausztrál tudósok.

Tovább


Az egész ország gazdaságának lökést adhat a szegedi lézerközpont

Évtizedekre lökést adhat a város és az egész ország gazdaságának a szegedi lézerközpont, amelynek épületeit kedden adják át - jelentette ki Botka László hétfőn a csongrádi megyeszékhelyen.

Tovább


Markánsan a „cigányútról”