Az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát nem csupán a politikai döntések, vagy a megfelelő finanszírozás, hanem a betegek egészségtudatossága is biztosítja. Ebben fontos szerepe van annak, hogy a beteg mennyit ért meg abból, amit az orvosa mond, vagy amit a gyógyszer tájékoztatóján olvas. Élő Anita, a Heti Válasz című lap egészségügyi szakújságírója az MSD március 26-ai konferenciáján a Magyar Tudományos Akadémián arra hívta fel a figyelmet, hogy minden harmadik magyar beteg funkcionális analfabéta, így a terápiában kevéssé, vagy egyáltalán nem tud együttműködni a gyógyítójával. Míg az amerikai Time magazin címlapján az elmúlt évben kilenc alkalommal szerepeltek egészségügyi témák, addig a Heti Válaszén ugyanebben az időszakban egyszer sem – folytatta a szakújságíró, hangsúlyozva, hogy hazánkban leginkább az egészségpolitikai jellegű anyagok kerülnek fókuszba, a megelőzésről, rákgyógyításról, vagy gyógyszerszedési szokásokról szóló elemzések, amelyek javíthatnák az egészségtudatosságot, nem. A szakember úgy vélte, a magyar egészségpolitika az esélyegyenlőséget a finanszírozással igyekszik megteremteni, ahelyett, hogy a betegedukációra, a polgárok egészségtudatosságának növelésére helyezné a hangsúlyt. Miközben a gyorsan fejlődő orvostechnológia egyre komolyabb együttműködést kíván a betegektől, addig a páciensek 86 százaléka nem érti, mit jelent a beteg együttműködési kötelezettsége, 42 százalékuk még azt sem tudja, mit jelent az éhgyomorra bevett gyógyszer. Mindez dr. Tulassay Zsolt, a Semmelweis Egyetem professzora szerint nem egészségügyi, hanem oktatási kérdés, az egészségtudatosság kialakítását már az óvodában el kellene kezdeni, de még a középiskolában sem hallanak a gyerekek az egészségmegőrzésről. Hiányoznak az ilyen jellegű műsorok a tömegtájékoztatásból is, így egyelőre azokkal a lehetőségekkel kell élni, amelyek az orvos kezében vannak. Míg a betegségekről szóló információkat korábban csak az orvostól kapták a páciensek, mára ezek többségét az internetről, sajtóból, ismerősöktől szerzik be – hívta fel a figyelmet Michael Rosenblatt, a Merck globális egészségügyi igazgatója. Bár szélesebb körű ismeretekre tehetnek így szert, mindez mégsem javít az adherencián: a betegek fele nem, vagy nem megfelelő dózisban szedi be a gyógyszereit. Pedig ha csak a pontos adagolásról meggyőznék az embereket, az megkétszerezhetné a gyógyszerek hatékonyságát, és csökkenthetné az együttműködés hiányából eredő szövődmények kezelésének magas költségeit. A szakember úgy vélte, Európában a betegek egyre hangosabban követelik jogaikat, ezért az Európai Bizottság is egyre fontosabbnak tartja az egészségtudatosság és a tájékozott betegekj számának növelését. Kártérítés sikeres műtétért A beteg jogtudatossága gyorsabban fejlődik, mint az egészségtudatossága – foglalta össze ügyvédi praxisának tapasztalatait dr. Kovácsy Zsombor, aki szerint erre a trendre az egészségügy valamennyi szereplőjének reagálnia kell. Ahogyan a mind több információt elérő pácienseknek fel kell készülniük arra, hogy kérdezni tudjanak orvosaiktól, úgy a gyógyítóknak is szembe kell nézniük azzal, hogy az ügyeleti ellátásra érkező, internetező, angolul beszélő autoimmun beteg már többet tudhat saját bajáról. A szakmaiság úgy-ahogy működik a kórházakban, a műtéteket elvégzik, a gyógyszereket felírják, ugyanakkor a beteg tájékoztatására sem idő, sem energia nem marad – folytatta Kovácsy Zsombor. Márpedig a hazai bírósági gyakorlat rámutat: az intézmény a legtökéletesebben elvégzett operáció után is pert veszíthet, ha nem tudja bizonyítani, hogy megfelelő volt a beteg felvilágosítása. Az új Polgári Törvénykönyv szerint pedig már kárbizonyítás sem szükséges ahhoz, hogy sérelemdíjban részesüljön az emberi méltóságában megsértett páciens. A hibákat nem eltitkolni kell, hanem ezekből tanulva megelőzni azokat, hiszen egy rossz döntés nem jelenti azt, hogy az orvos rossz szakember. Ezzel a hozzáállással ráadásul megtakarítható az a pénz, amit bírósági perben kártérítésként ki kell fizetnie az intézménynek – vélekedett az ügyvéd. Hozzátette azt is, a betegre nem utasítandó alattvalóként, hanem partnerként kell tekinteni a kezelésben, és a mindenható orvos illúziója helyett az együttműködő szolgáltató képét kellene erősíteni a mindennapi ellátásban. Nincs bizalom Az orvosi kommunikáció csak egyénre szabottan lehet hatékony, az életből vett példákkal, egyszerű szavakkal kell felvilágosítani a beteget – mondta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa, dr. Pilling János. A health literacy – megfelelő magyar kifejezés híján – leginkább egészségügyi műveltséget jelent, azt, hogy a páciens mennyire tudja összegyűjteni és alkalmazni az egészségügyi információkat. Ez egyelőre a lakosság felének, harmadának problémát okoz, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a beteg buta. Mindössze a sajátos orvosi nyelv, vagy az egészségügy területén való jártasság hiányában nem érti mindazt, amit az orvosa elmond neki. Szívroham, agyvérzés, átfúródás a bélben – melyik beteg szedi be szívesen azt a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszert, amelynek tájékoztatóján ezek a szerepelnek, mint leggyakoribb mellékhatások? – tette fel a kérdést Pilling János. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az orvosok maguk is felülbecsülik a gyakoriságot, többségük szerint a gyakori mellékhatás azt jelenti, hogy a tünet kialakulásának esélye 30 százalék, holott a gyakori tünet mindössze százból tíz esetben jelentkezik. Segít a megértésben, ha az elmondottakat illusztráljuk, egy rajzzal a bonyolult összefüggések is egyszerűen bemutathatóak. A hétköznapi példák, az abszolút rizikók felsorolása a beteg egyéni adottságainak figyelembevételével kialakíthatják a megfelelő együttműködést a kezelésben. Értékválság és bizalomhiány jellemzi az életünket, sem az orvosokban, sem a gyógyszerekben nem bízunk, ezért rossz a beteg-együttműködés – vélekedett a problémák gyökeréről a több betegszervezet képviseletében megszólaló dr. Pogány Gábor. Mint mondta, Európában a betegek 28 százaléka kért megerősítő diagnózist problémája felfedezését követően, Magyarországon ez az arány közel negyven százalék. A gyógyszeriparral szembeni bizalmatlanságot erősíti, hogy az ötödik leggyakoribb halálok a gyógyszer-mellékhatás, és hogy a szerek 70-80 százaléka csak a betegek alig felénél bizonyul hatásosnak. Úgy vélte, nagy szerepe van az adherencia javításában az alulról szerveződő sorstársközösségeknek és betegszervezeteknek, ami összességében jobb egészségügyi ellátást eredményez. Pogány Gábor felhívta a figyelmet arra is, az adherencia javítása tízszer többet képes megtakarítani, mint amennyibe kerül. Jól értjük egymást? Az orvoslás nem egyenlő a szolgáltatással – utalt Kovácsy Zsombor szavaira Tulassay Zsolt professzor az előadásokat követő kerekasztal beszélgetésben. Úgy vélte, a gyógyítás hivatás, és az emberekért való helytállás, amelyhez a megfelelő szakmai felkészültség mellett emberismeretre van szükség. Megfelelő empátiával a beteg bizalma megszerezhető. Kifejtette azt is, nem ért egyet a gyógyítás hierarchiájának lebontásával, a diagnózis felállítása ugyanis nem demokrácia kérdése, az egy egyszemélyes döntés. Akkor legyen szolgálat – válaszolt Kovácsy, bár hozzátette, aki hivatásának tekinti az orvoslást, annak nem kell sértőnek éreznie, hogy szolgáltatást nyújt. A jó kommunikáció nem vesz el időt a gyógyítástól, sőt, éppen ez nyerhető vele – mondta Pilling János. Az orvosok a beszélgetés megkezdését követő 18-dik másodpercben félbeszakítják a betegüket, nem megfelelően kérdeznek, így az alapvető információkhoz sem jutnak hozzá. Mindeközben 80-90 százalékuk együttműködőnek véli a beteget, nem érzi, hogy rossz az adherencia. Sok a kommunikációs szakadék az egészségügyben dr. Velkey György, Magyar Kórházszövetség elnöke szerint, amely azonban nem csak az orvos és páciense, hanem az egészségügyi menedzsment és a gyógyítók között is akadozik időnként. Az elmúlt időszakban voltak törekvések az egészségpolitika és a társadalom közötti kommunikáció javítására a népegészségügyben, illetve törekedtek a párbeszédkultúra helyreállítására a betegszervezetekkel is. A gyógyszerésztől sok hasznos információt kaphatnának a betegek és az egészségesek egyaránt, hiszen a patika az a hely, ahová mindenki betér, és amely így az egészségmegőrzés és nevelés színtere lehetne – hívta fel a figyelmet a kiaknázatlan lehetőségre dr. Szökő Éva, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke. Hozzátette azonban, hogy az orvosok és gyógyszerészek közötti kommunikáció területén van még mit javítani. A társadalmi folyamatok a felelőtlenség kultuszát erősítik, ezért az egyén felelősségtudatának erősítését tartaná a legfontosabbnak Kovácsy Zsombor. Hiszen ha olyan beteg áll szemben az orvossal, aki tisztában van azzal, hogy szerepe van állapota kialakulásában éppen úgy, mint annak javításában, sokkal eredményesebb lehetne a gyógyítás. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2014-03-28