Többek között a Magyar Orvosi Kamarával (MOK) és a Magyar Rezidens Szövetséggel (MRSZ) sem egyeztették az „Egészséges Magyarország” című ágazati stratégiát azelőtt, hogy januárban a kormány rábólintott, és amelyről dr. Mészáros János, az egészségügyért felelős államtitkár kabinetfőnöke egy keddi, egészségügyi konferencián azt mondta: decemberben széles körű társadalmi vitára bocsátották az anyagot. Ugyanígy váratlanul érte a szakmai szervezeteket Zombor Gábor államtitkár hétfői bejelentése is, amely szerint a szaktárca javaslatot készít elő a szakorvosi bérek 100-200 ezer forintos emelésre, amelyért cserébe az érintettnek vállalnia kell, hogy nem fogad el hálapénzt, és állami intézetben, közalkalmazottként dolgozik. Úgy tűnik, a politikai döntéshozók még mindig nem fogták fel, hogy mekkora a baj – mondta előadásában Dénes Tamás, a MRSZ elnöke, hozzátéve, a röghöz kötés, amelyet már a Markusovszky ösztöndíj esetében is nehezen fogadtak el, nem értelmezhető a már dolgozó szakorvosok esetében. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól (EEKH) a tavalyi évben 15 százalékkal több 29 év alatti orvos kért hatósági bizonyítványt a külföldi munkavállaláshoz, mint a megelőző évben, ami arra utal, az egészségügyi kormányzatnak többet kell tennie azért, hogy maradásra bírja a fiatal szakorvosokat. Miközben a MRSZ egyetért azzal, hogy a rezidensösztöndíj „az orvosi hivatáshoz méltó bérezés felé tett első lépés”, hogy a második ütem, a szakorvosi minimálbér teljes körű bevezetése elmarad, a most kínált lehetőség pedig – amely az államtitkár ígérete szerint még ebben a ciklusban megvalósulhat – nem fogadható el. Mint Dénes Tamás elmondta, ha valamennyi szakorvos fizetését 275 ezer forintra emelnék, az húsz milliárd forintos többletkiadást jelentene a büdzséből. Az MRSZ a bérfeszültségektől mentes rendezés második lépcsőjében a szakorvosoknak 100, az adjunktusoknak 150, a főorvosoknak pedig 200 ezer forintos fizetésemelést javasolna. A stratégia jó, de megoldást semmire nem kínál, a jövőkép bizonytalan és kiszámíthatatlan, nem változtat az orvostársadalom hierarchikus berendezkedésén és nem szűnteti meg a hálapénzt – foglalta össze a szövetség elnöke, felvetve azt is, tárgyalják újra a stratégiát az ágazat összes szereplőjével. Dénes Tamás beszámolt arról is, az „Őszintén az egészségügyről” akciószövetség országos fórumsorozatán arról is megkérdezik a kollégáikat, miben hajlandóak részt venni annak érdekében, hogy érdemi változások történjenek az egészségügyben. Annak érdekében, hogy a társadalmat is meggyőzzék arról, hogy nagy a baj az ágazatban, elképzelhető az is, hogy két órán át csak akut ellátást nyújtanának az intézményekben, ha ezzel sem érnek el változást, később négy, majd akár hat óra is lehetne ez az intervallum. Nem fogadja el a feltételeket a kamara sem A korábbi intézkedések kifulladóban vannak, az orvosok elvándorlása érdemben nem csökkent, és továbbra is ezrével várják a magyarokat Nyugat-Európa kórházaiba – figyelmeztetett dr. Éger István, a MOK elnöke, aki a 2011-ben befagyasztott mozgóbérek feloldását szorgalmazta, amire számításaik szerint 10-15 milliárd forintot kellene fordítani a költségvetésből. A 2016-ban tervezett újabb 10 milliárd forintos többlet, amelyet fix díj emelés formájában idén a rezsiköltségekre, jövőre a szakdolgozói bérek emelésére költhetnek a háziorvosi praxisok, nem lesz elegendő, legalább az összeg duplája kell. A szakorvosok béremelésének most közölt feltételeit és röghöz kötését a MOK nem támogatja, az orvoskar nem tudja vállalni – szögezte le Éger. A kormány úgy fogadta el az ágazat egészségügyi stratégiáját, hogy nem volt széleskörű véleményeztetés, ebből többek között a MOK is kimaradt – folytatta a köztestület elnöke, azonban mindjárt hozzátette azt is, az ágazat vezetésével együtt értetlenül nézik a politikai és gazdasági döntéshozók bizalmatlanságát az egészségüggyel szemben. Beletapostak sokakat a földbe, és lehetetlen bukfencekre kényszerítették az intézményvezetőket a fekvőbeteg ellátás átalakítását előkészítő Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságokban (MEEB) folytatott tárgyalásokon, amelyeken a MOK helyi képviselői megfigyelőként voltak jelen. Éger továbbra is úgy vélte, „nem eszik ilyen forrón az átalakítást”, ám a konszolidációra szánt hatvan milliárd forintot az ablakon dobják ki, ha egyidejűleg nem alakul át a finanszírozás. Ismét sürgette az egészségügy részesedésének emelését a növekvő GDP-ből. Beledobtuk a kalapácsot az ablakba a sürgősségi betegellátással kapcsolatban – célzott a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság Közhasznú Egyesület (MSOTKE) és a kamara között a MOK múlt heti sajtótájékoztatóját követően kialakult feszültségre az elnök. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, Éger élesen kritizálta a szakmai egyesület és a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) decemberben kiadott állásfoglalását, amelyben a sürgősségi ellátás átalakítására tettek javaslatot. A MOK elnöke polémiát szorgalmazott az érintettek között, hogy mihamarább konszenzusos javaslatot tehessenek le a politika asztalára. Rendszerszintű gondolkodás kell Egyelőre nem látta a MOK az új alapellátási törvényhez készülő alapellátási koncepciót sem, ami korszakalkotó lehetne, ha valóban a preventív ellátásokat helyezné a fókuszba, és megfelelő finanszírozás mellett valódi felelősséggel ruházná fel a háziorvosokat. Csatlakozva ehhez a véleményhez dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének (FAKOOSZ) elnöke a praxisteamek bővítését, és a praxisbevételek növelését, és a háziorvosok leterheltségének csökkentését szorgalmazta. Mint mondta, a rendelőkben naponta akár nyolcvan beteg is megfordul, így nincsen idő sem a definitív ellátásra, sem arra, hogy a háziorvos érdemben kihasználhassa második szakvizsgája nyújtotta kompetenciáit. Ha baj van az alap- vagy a kórházi ellátással, az a Sürgősségi Betegellátó Osztályokon csapódik le – erről már dr. Berényi Tamás, az MSOTKE elnöke beszélt. Elmondta, a sürgősségi betegellátási modell olyan rendező elv, amely választ ad a 21. századi gyógyítás kihívásaira, és elvei mentén – beteghez rendelt, integrált, idődependens és szakmai allokáció – átszervezhető, rendezhető az akut ellátórendszer szabályozására és strukturálására. Ez a filozófia most megjelent az ágazat vezetésének elképzeléseiben is, hiszen integrált, multidiszciplináris centrumok felállításában gondolkodik, és sürgősségi ellátó képesség szerint rangsorolná a kórházakat. A szakpolitika ezen elképzelését maximálisan támogatja, azonban a megvalósítás módszereit vitatja a szakmai egyesület. Egyre hosszabbak a várólisták az önálló járóbeteg szakellátóknál, a páciensek sokszor a hozzáférés nehézségei miatt a kórházban keresnek megoldást problémáikra – erről már dr. Lehoczky Péter, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke szólt. Amíg a háziorvosok nem töltik be ténylegesen a kapuőri szerepet, és nem nyújtanak definitív ellátást a betegeknek, addig többletteher hárul a szakrendelőkre. A minimumfeltétek miatt egyes – jellemzően manuális – szakmákban nem tudnak szakellátást nyújtani a háziorvosok akkor sem, ha rendelkeznek a megfelelő kompetenciákkal, így ezeket az ellátásokat továbbra is csak a rendelőintézetek tudják majd ellátni. Fokozódhat a nyomás a kórházi kapacitások szűkítésével, ezért egyidejűleg kell rendezni a járóbeteg ellátás finanszírozását, TVK növelését, és a megfelelő számú szakember biztosítását, hiszen sokhelyütt már most sem tudnak megfelelni a minimumfeltételeknek, különösen a szakdolgozók számát tekintve. Vissza a térségekbe? Az elmúlt években kialakított egészségügyi térségek és a progresszivitási szintek megtartását tartaná célszerűnek a MKSZ elnöke, dr. Velkey György, aki gyermekgyógyászként idézte fel, milyen célokat tűzött ki négy évvel ezelőtt a Semmelweis terv a gyermekellátás átszervezésére, ami több területen jobb ellátást eredményezett. Úgy vélte, vannak olyan ellátások, amelyek megyei szinten nem szervezhetők, azokat továbbra is a nyolc egészségügyi térség szintjén kellene szervezni. A betegeknek is hátrányt jelent, hogy az „A” és „B” szakmákban összemosták az I., II., és III. progresszivitási szinteket. A megyei rendezőelv azt eredményezi, hogy az egyetemi klinikákról a városi, vagy megyei kórházakba kell majd irányítani azokat a pácienseket is, akiket ott megfelelő kompetencia vagy infrastruktúra hiányában nem tudnak megfelelően gyógyítani. Erről már dr. Decsi Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának főigazgatója beszélt, hozzátéve, hogy a megyei felosztás nem ideális a kockázati közösségek kialakítására. A professzor szerint a finanszírozás leosztásánál a régiók lakosságának szociális körülményeit, egészségi állapotát, korát is figyelembe kellett volna venni, a területi ellátási kötelezettséget pedig nem járási, hanem települési szinten kellene definiálni. Nem csak a műszaki, gazdasági területen dolgozókkal fizettetné meg az átalakítás árát Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke, aki – mint azt az eLitMed.hu-nak korábban már elmondta – arra figyelmeztetett, a teljes ágazat létszámát tekintve a háttérterületeken mindössze a munkavállalók nyolc százaléka dolgozik, a minimálbéren foglalkoztatott emberek felének elbocsátásával 10 milliárd forintnál többet nem spórolhatnak. A költségek optimalizálása csak úgy lehetséges, ha abba bevonják az orvosokat is. Így folytatódik tovább az átalakítás Mindezek után az egészségügyért felelős államtitkárság álláspontját Mészáros János kabinetfőnök ismertette a konferencián. Mint mondta az ágazati stratégia – amelyet szerinte széleskörű társadalmi vitára bocsátottak – az egészségben töltött életévek számát, és a várható élettartam növelését tűzték ki célul, a standardizált halálozási arány 10 százalékos csökkentése mellett. Növelnék a fizikai és mentális egészség társadalmi értékét az egészségtudatos magatartás és az egyéni felelősségvállalás ösztönzésével. A MEEB tárgyalások célja az volt, hogy mind finanszírozásban, mind az ellátáshoz való hozzáférésben csökkenjen a különbség az egyes területek között, amelyben e létszámarányos forráselosztás segíthet. Érdekesség, hogy két évvel ezelőtt egy interjúban a GYEMSZI dél-alföldi térségi ellátó igazgatójaként Mészáros János még amellett érvelt, hogy „a közigazgatási határokat túllépő ellátás szervezés a betegek jobb hozzáférését szolgálja, és a térségi központ helyének a kiválasztásakor tudatosan törekedtek arra, hogy onnan minden szakellátó központ jól elérhető legyen, és „ne alakuljon ki egyetlen szakellátó felé történő bármilyen elkötelezettség, ami előnyt feltételezhet”. A MEEB-ekben a tárgyalások első fordulójában az „A” és „B” szakmák lakosságarányos forráselosztásáról kellett dönteniük, míg a február 20-án zárult második etapban arról kellett számot adniuk a kórházi menedzsmenteknek, hogyan tartják meg az intézményeik a nullszaldót azt követően, hogy április 1-én a GYEMSZI-utód Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) átveszi az adósságaikat, és azt a rendelkezésre álló 60 milliárd forintból konszolidálják. A béremelési terveket firtató kérdésekre a kabinetvezető elmondta, elsőként a rezidensek helyzetét rendezte a szaktárca az ösztöndíjrendszer kiszélesítésével, és azzal, hogy 2016-tól szakorvosi minimálbért biztosít a szakképzésből kilépő fiatal orvosoknak, felmenő rendszerben. Az ebből eredő bérfeszültségeket a következő lépésben lehet majd feloldani – mondta Mészáros János. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2015-02-25