hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A praxisközösségeké a jövő


A praxisközösségeké a jövő

| |
 

A betöltetlen háziorvosi praxisok száma elérte a háromszázat, év eleje óta hatvannal több körzet van, ahol csak helyettesítéssel tudják biztosítani a betegellátást. Bár az alapellátók finanszírozása sokat javult az elmúlt években, ez a növekmény nem érte elé azt a mértéket, ami vonzó lenne az utánpótlás számára. A praxisközösség, mint intézményrendszer átmenetileg biztosítani tudja az ellátást azokon a településeken is, ahol kiürült a háziorvosi rendelő. Minderről az Egészségesebb Egészségügyért Program (TÁMOP 6.2.5/B) keddi konferenciájának Népegészségügyi Fókuszú Alapellátás szekciójában beszéltek a szakemberek.

Motiváció hiányában a háziorvosok azokat a feladatokat sem végzik el, amelyekre képesek lennének – mondta dr. Vajer Péter, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) Alapellátási Igazgatóságának vezetője, sorolva az alapellátást feszítő problémákat. A körzetekben dolgozó orvosok 60 százaléka volt hatvan év feletti tavaly augusztusban, ugyanakkor az utánpótlást biztosító negyven alatti korosztályba csupán 17 százalékuk tartozott. A 6500 működő praxisból mára 300 betöltetlen, január óta ezek száma hatvannal emelkedett. Változatlan tendenciák mellett, érdemi beavatkozások nélkül három év múlva a körzetek felében nem lesz alapellátó orvos.

Nincs szakmai kontroll, sem útmutatás, a finanszírozás pedig nem ösztönöz definitív ellátásra – folytatta a szakember. Az OEP-től érkező pénz nem támogatja a szakmai kibontakozást sem, hiszen a háziorvosok egyéb szakvizsgáikat egyelőre nem tudják használni, bár az új alapellátási törvény – amelyet várhatóan pénteken fogad el a parlament – lehetőséget biztosít majd erre. A hatékony munkát az elszigeteltség is akadályozza, ebben azonban változást hozhat az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram (Svájci projekt), valamint az Egészségesebb Egészségügyért Program, amelynek keretében 1000 háziorvosi praxist vonnak be a területi alapú egészségszervezési feladatokat ellátó Közösségi Egészségfejlesztési Intézetek (KEI) kialakításába. A pilot – ahogyan a Svájci projekt – arra adhat választ, van-e egészségügyi hozadéka a praxisközösségek nyújtotta többletszolgáltatásoknak.

Az alapellátás új irányai megfogalmazódnak az egészségügyért felelős államtitkárság alapellátási koncepciójában, a közösségi egészségszervezés és a praxisközösségek eddigi eredményei már a jogalkotásban is visszaköszönnek – vélte az igazgatóságvezető, aki szerint hazánkban olyan alapellátási modell jelenhet meg, amely az egészségmegőrzés és a megelőzés mellett a gondozásra is fókuszál. Bár a részletek csak az alapellátási törvény végrehajtási rendeleteiből derülnek majd ki, de a főbb irányvonalak arra utalnak, hogy a döntéshozó is a Lakosság-közeli Egészségszolgáltatásokban (LESZ) látja a megújulás lehetőségét.


Kezelés helyett egészségmegőrzés


Az orvosi munkában megjelennek a népegészségügyi elemek, a kliensoldalon pedig az egyén felelőssége is nagy hangsúlyt kap. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyógyítás felelősségét az egyénre tolnák – hangsúlyozta Szolyák Tamás, az Egészségesebb Egészségügyért Program szakmai vezetője, aki többek között a közösségi- és egyéni egészségtervek kialakításának fontosságát emelte ki. Az egyéni egészségtervnek illeszkednie kell a kliens szociokulturális hátteréhez és gazdasági lehetőségeihez, e nélkül betarthatatlan.

Fontos elem a páciensközpontúság, amikor a praxisközösség csapata közös tudását kiaknázva különféle egészségszolgáltatásokkal veszi körbe a klienst. Ebben a munkában a közösségi egészségterv lehet az iránymutató, amelynek kialakításában a decentralizált döntéshozatalnak kell dominálnia, hogy harmonizáljon az adott területen élő populáció egészségi állapotával, egészségtudatosságával és lehetőségeivel, ezekhez igazodva kell meghatározni a kínált szolgáltatások körét. Az eredményes és magas szintű megvalósításhoz visszacsatoláson alapuló minőségbiztosítási elemeket is be kell építeni a programokba – mondta a projekt vezetője, hozzátéve, hogy a közösségi egészségtervezésben hangsúlyos szerepet kap a népegészségügyi szemléletű prevenció és gondozás. Ezért szükségessé válhat a finanszírozási átalakítása is, amely jelenleg a diagnózisra és a terápiára koncentrál.

Az alapellátás népegészségügyi szempontú finanszírozási és strukturális átalakítását már évekkel ezelőtt szorgalmazta a hazai népegészségügyi szakma, azonban ez sokáig nem talált meghallgatásra annak ellenére, hogy számos nemzetközi ajánlás és deklaráció is leszögezi: a kormányoknak nem (csak) a betegek gyógyításáról, hanem a társadalom egészségéről és jóllétéről kell gondoskodniuk – foglalta össze Prof. dr. Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézetének igazgatója. Hangsúlyozta azt is, hogy gazdaságilag erős országot csak egészséges nemzet tud építeni, amit a 12 százaléknyi rokkantnyugdíjassal működő rozoga magyar társadalom egyelőre nem képes teljesíteni, ráadásul az európai unió országaihoz viszonyítva tovább nőtt a lemaradásunk többek között a szív- érrendszeri és daganatos betegségek okozta korai halál kockázatában.

Az alapellátás válsága világjelenség, amely a népegészségügyi, közösség és egészség orientált rendszer kialakításával lenne orvosolható. Ezeket a feladatokat megfelelő hatékonysággal a háziorvosi praxisközösségek tudnák ellátni, a kártyaalapú finanszírozási rendszer elvetése mellett. Ugyanis az alapellátásban profitábilis a népegészségügyi tevékenység, amit az is alátámaszt, hogy a világ legnagyobb biztosítótársaságai a primer, szekunder és tercier prevenciót is dotálják, évről évre újabb szolgáltatásokkal bővítve a palettát.


Hiányt is pótol a praxisközösség


Sokat javult a praxisok finanszírozása, de még mindig nem éri el azt a szintet, ami vonzóvá teheti a praxisvásárlást az utánpótlást biztosító fiatal orvosok számára – jelezte Papp Magor, aki egyetértett a NEFI Alapellátási Igazgatóságának vezetőjével abban, hogy a jövő rezidenseinek már a praxisközösségekben kellene elsajátítaniuk a szükséges készségeket, egy új szemlélet alapján; egyelőre azonban nincs kinek átadni a praxisokat. Ezért hatékonyabbá kell tenni a munkavégzést is, felkészülve arra, hogy akár 5500 praxissal is biztosítani kell a betegek ellátását. A NEFI Alapellátás-fejlesztési Modellprogramjának szakmai vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csak a háziorvosi, de a védőnői körzetek is egyre nagyobb számban üresednek ki, már 350 védőnői álláshely betöltetlen az országban. A praxisközösség, mint intézményrendszer átmenetileg biztosítani tudja az alapellátás működését és a betegellátást, a hiányosságok ellenére.

A közösségek emellett új minőséget hoznak az alapellátásban az ellátási spektrum bővítésével. Példaként említette, hogy a Svájci projektben másfél év alatt 20 ezer egészségi állapot felmérést végeztek el, 16 észak- és kelet-magyarországi településen, összesen 24 háziorvosi praxisból és további szakemberekből álló négy praxisközösségben; a felmérésben a területen élők ötven százaléka vett részt. Tapasztalataik szerint a kliensek igénylik a programokat, és ha lakóhelyükön valósulnak meg, bevonhatóak azokba. A program eredményeként megjelent az ellátási palettán a prevenciós rendelés is, ahol idáig háromezer orvos-kliens találkozó jöhetett létre. Az ellátások köre tovább bővíthető az alapellátásban dolgozó fogorvosok, vagy akár szakorvosi szolgálatok bevonásával.

A prevenciós ellátások finanszírozása egyelőre megoldatlan, és többletforrást kell biztosítani arra is, hogy a praxisközösségekben oktatóhelyek alakuljanak – fogalmazott Papp Magor, hozzátéve, a letelepedést segítő programokat a jövőben is folytatni kell, ezek eredményességét mutatja, hogy az elmúlt időszakban 40 háziorvos vállalta, hogy tartósan betöltött körzetben gyógyítson – a vállalást több, akár 10 millió forintos juttatással díjazta az állam.

Nincs kialakult gyakorlata az alapellátásban egy területen dolgozók közötti kommunikációnak – mondta dr. Szabó János háziorvos, a Heves Praxisközösség koordinátora, aki szerint a háziorvosi munka gerincét a prevenciónak és az egészségmegőrzésnek kellene adnia, ezzel szemben a kollégák többsége „felső légúti megbetegedéseket kezel.” A négy helység hat praxisát összefogó társulás munkájában a népegészségügyi koordinátor mellett praxisközösségi nővér, gyógytornász, dietetikus és egészségpszichológus is részt vesz, 9300 lakos ellátásáért felelnek.

A lakosság nehezen mobilizálható, hiszen sok az idős kliens, az aktív korúak körében kiemelkedő a munkanélküliek száma, egészségügyi alapismereteik hiányosak, egészségi állapotuk nem fontos számukra. Az egészségi állapotfelmérések többletszolgáltatásként, rendelési időn kívül zajlanak, a kliens helyzetének megfelelő prevenciós szolgáltatást, vagy krónikus gondozást is kínálnak mellé. Szabó doktor úgy vélte, ha ezen feladatokhoz biztosítják a kellő számú szakszemélyzetet, a háziorvosok túlnyomó többsége nem fog tiltakozni ezek elvégzése ellen. A praxisközösségen belüli rendszeres konzultációk motiválttá teszik a kollégákat, és a betegellátás felelőssége is megoszlik.

Az egészségfejlesztési és nevelési programok fontosságát külön kiemelte a praxiskoordinátor, aki szerint a gyerekekre és fiatalokra koncentrálva érhető el hosszú távon a legnagyobb egészségnyereség. Ez a korosztály érhető el a legsikeresebben Horváth Ágnes, a Borsodnádasdi Praxisközösség gyógytornásza szerint is, aki példaként többek között mozgásfejlesztő programjaikat említette. Ezekkel a helyben igénybe vehető szolgáltatásokkal addig is sokat javítanak a gyermekek állapotán, amíg a szakrendelőben kapott időpontra várakoznak; a preventív ellátás ebben az életkorban döntő fontosságú lehet.


Alapellátás-mentő projektek


Bár egységes egészségügyi koncepció nincs, a kormányzati kommunikációból következetni lehet a prioritásokra – elemezte az alapellátás egészségpolitikai kihívásait Sinkó Eszter, egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgató-helyettese, aki szerint a források allokálása is arra utal, hogy az alapellátás megerősítése és a kórházi adósságállomány eliminálása kiemelt figyelmet kap a kormányzat részéről. Új szereplők jelentek meg az alapellátás irányításában a NEFI létrehozásával, és az Országos Alapellátási Intézet (OALI) megszüntetésével, feladatainak átszervezésével. Vajer Péter ezt még azzal egészítette ki, hogy az Egészségfejlesztési Irodák (EFI) koordinációja mellett várhatóan a KEI-k munkájának összehangolása is a NEFI feladata lesz majd.

A háziorvosok kapuőri szerepét erősítené az államtitkárság is, legalábbis ez olvasható ki az Egészséges Magyarország címet viselő ágazati stratégiából, amelyben a preventív és definitív ellátásokra helyezik a hangsúlyt, a szükséges motivációs rendszer kidolgozásával egyidejűleg. Égetőnek tartják a humánerőforrás hiányosságainak pótlását, a tartósan betöltetlen praxisok felszámolását. Ez a szakember szerint azért is indokolt, mert az ilyen körzetekben sokkal rosszabbak a lakosság korai halálozási mutatói.

A most futó projektek megmenthetik az alapellátást – hangsúlyozta az egészségpolitikai elemző, aki szerint ahhoz, hogy ez az ellátási szint valóban megerősödjön és többletszolgáltatásokat nyújtson, nem szólópraxisokban, hanem team-munkában kell gondolkodni, az integrált ellátások irányába mozdulva. Így érvényesülhetnek a LESZ-ből eredő többletfunkciók is, és a személyre szóló medicina az alapellátásban is megjelenhet.

Az alapellátás jövőképét három, párhuzamosan futó projekt határozza meg, az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram mellett az Egészségesebb Egészségügyért Program, valamint a szintén uniós forrásokból megvalósuló EFI hálózat, amelyre ötéves fenntartási kötelezettséget vállalt a kormány – összegezte Sinkó Eszter. Az azonban egyelőre még nyitott kérdés, hogy ezek a projektek, és köztük az áprilistól novemberig a gyakorlatban is tesztelt TÁMOP 6.2.5/B módszertani eredményei végül a fiókokban landolnak-e, vagy érdemben felhasználják azokat a döntéshozók – jegyezte meg Szolyák Tamás.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2015-07-01


Kulcsszavak

háziorvos, praxis, praxisközösség,népegészségügy, lakóhely-közeli ellátásszervezés, EFI, KEI

Kapcsolódó anyagok

Diabeteses betegek Doppler-indexeredményeinek vizsgálata egy családorvosi praxisban

Praxisközösségek ereje

A depresszió és öngyilkossági veszély szűrése a háziorvosi és általános orvosi gyakorlatban

Mostohagyerek az iskola-egészségügy

Lehetetlen elvárások előtt a háziorvosok?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Szent-Györgyi Albert-emlékévet rendez a Szegedi Tudományegyetem

Jubileumi programokkal, köztük rangos természettudományi verseny megrendezésével emlékezik a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) arra, hogy egykori rektora, Szent-Györgyi Albert 80 éve vette át az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat.

Tovább


Litvániában követik el a legtöbb öngyilkosságot az Európai Unióban

A 100 ezer főre jutó 19 öngyilkossal Magyarország, Szlovénia és Lettország osztozik a második helyezésen, "dobogós" még Észtország 18 öngyilkossággal, negyedik helyen Belgium és Horvátország (17) áll.

Tovább


Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután

Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután, hosszabb ideig, mint bármely más főemlős - állapították meg a vadon élő emberszabásúak fogainak elemzéséből amerikai és ausztrál tudósok.

Tovább


Az egész ország gazdaságának lökést adhat a szegedi lézerközpont

Évtizedekre lökést adhat a város és az egész ország gazdaságának a szegedi lézerközpont, amelynek épületeit kedden adják át - jelentette ki Botka László hétfőn a csongrádi megyeszékhelyen.

Tovább


A praxisközösségeké a jövő