Késett ötven percet, majd az egyre intenzívebbé váló kérdésözön lezárulta előtt el kellett mennie Szócska Miklósnak arról az interaktív fórumról, amelyet a Magyar Rezidensszövetség szervezett szerdán este a Semmelweis Egyetem egyik előadójába. Az egészségügyért felelős államtitkár mintegy másfél órán keresztül állta a sarat, s a már megszokott kommunikációs panelekkel igyekezett meggyőzni a kérdezőket és a hallgatóságot arról, hogy ha lassan is, de jó úton haladnak. Ám úgy tűnt, ez már nem nagyon sikerült neki.

Eddig 1903 felmondási nyilatkozat került letétbe a Rezidensszövetség „Élhető magyar egészségügyet!” elnevezésű, országos kampánysorozatának köszönhetően. Azok a rezidensek, szakorvosok, akik ennek keretében leadták felmondólevelüket, azt vállalták, hogy március elsejétől nem állnak munkába. Míg a Szövetség vezetője, Papp Magor azt mondta, kétharmaddal többen csatlakoztak a mozgalomhoz, mint amennyire számítottak, addig a Magyar Orvosok Szövetségének (MOSZ) elnöke, Bélteczki János megerősítette: elsőként álltak a fiatal orvosok mozgalma mellé, hiszen muszáj nyomást gyakorolni a politikára, mert anélkül az nem fog adni semmit az ágazatnak és az ott dolgozóknak. A fórumra elfogadta a meghívást a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, Éger István is, aki azonban egy rövid felszólalást követően el is ment, meg sem hallgatva az ágazati államtitkár expozéját.

Hiába szaporodnak a feszültséget generáló barátságtalan megjegyzések a mozgalommal szemben, kamarai tagként az orvosoknak jogaik is vannak, ezért támogatják egyre inkább a Rezidensszövetség kezdeményezését – mondta Éger István. Nem lehet az orvosi esküre hivatkozva folyamatosan arra kényszeríteni a kollégákat, hogy megadással fogadják el a jelenlegi helyzetet. Megjegyezte azt is, nem érdekes, az állam felügyeli-e a kórházakat, hogy milyen a struktúra, az orvosok azt szeretnék, ha hagynák őket gyógyítani, és anyagilag is legalább annyira elismernék a munkájukat, mint más diplomásokét.

Súlyos figyelmeztetés a közel kétezer felmondó nyilatkozat a MOK elnöke szerint, hiszen Csehországban akkor volt hasonló kezdeményezés, amikor feleannyi orvos hagyta el az ottani ellátórendszert, mint most hazánkban. Bár, mint mondta: „a politika nálunk különösen nem hallgat az észérvekre, a rációra”. Ugyanakkor megjegyezte azt is, többen kellene ülni a hallgatóság soraiban is ahhoz, hogy komolyan vegyék őket.

Ehhez csatlakozott a MOSZ vezetője is, aki szerint a cseh, szlovák és lengyel orvosok talpraesettebben képviselték az érdekeiket, mint a magyarok. Ezért tárgyalásra hívták a Visegrádi Országok orvosképviseleteit november 4-5-re, Visegrádra, ahol nemzetközi sajtótájékoztatón tárják a nyilvánosság elé tervezett lépéseiket.

Megfogalmazták aggályaikat a most körvonalazódó egészségügyi salátatörvénnyel kapcsolatban a döntéshozók felé, és úgy tűnik, azok meghallgattattak – mondta Bélteczki, aki a MOSZ és a Nefmi közötti, szerdai egyeztetésről szólva azonban azt is hozzátette, csak akkor lesz nyugodt, ha a törvény módosított szövege aláírásra kerül. Nem volt ennyire derűlátó a Munka Törvénykönyv módosításaival kapcsolatban, amelyet a nagyobb rugalmasságra való hivatkozással a munkavállalók kárára alakítanak át. Hiszen, mint megjegyezte, a szerdai megbeszélésen a minisztérium képviselői úgy fogalmaztak: „ha módjukban áll, mindent megtesznek, hogy az egészségügyben ne csökkenjenek a bérek.”

Érdemi lépéseket!

Az egészségügy spontán összeomlását akarják megakadályozni, s az „Élhető magyar egészségügyet!” mozgalmat azért indították, hogy érdemi lépésekre késztessék a kormányt a betegellátás hosszú távú fenntarthatósága érdekében az orvostársadalom összefogásával – ezt Papp Magor szögezte le, reagálva arra az egyre hangosabb visszhangra, amely szerint a betegellátás működésének veszélyeztetése lenne a céljuk. Az eltelt másfél év kormányzati politikája után, és a 2012-es költségvetés sarokszámainak ismeretében semmi oka az ágazati vezetésnek arra, hogy „hurráoptimista” kommunikációt folytasson.

A rezidensek számára kiírt Markusovszky ösztöndíjprogramba a rezidensek 19 százaléka pályázott, így csupán a magyar orvosok két százalékának biztosítottak jobb megélhetést – átmenetileg. Miközben a migráló doktorok fele szakorvos, akiknek semmiféle alternatívát nem kínálnak. Papp Magor korábbi, kormányzati ígéreteket idézve azt mondta, míg kezdetekben úgy tűnt, az ágazatért felelős miniszter, Réthelyi Miklós belátta, hogy „az egészségügyi dolgozóktól nem lehet elvárni még több személyes lemondást”, és Orbán Viktor is le akarta zárni az „egészségügyet megnyomorító korszakot” most mégsem látják az ágazatmentő lépéseket.

Szavait már hallgatta a késve érkező Szócska Miklós is, akit saját, egy évvel ezelőtti, parlamentbeli felszólalásával szembesített Papp Magor, amelyben az államtitkár azt ígérte: „nem fedjük el a problémákat”. Ezzel szemben az elnök szerint most mégis azt sugallják, nincs humán erőforrás-válság az ágazatban, holott az adatok mást mutatnak, hiszen októberig 808 orvos hagyta el Magyarországot, többen, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ezért Szócskához fordulva Papp Magor azt kérte, tolmácsolja Orbán Viktornak, hogy ezek a problémák akut beavatkozást igényelnek, és nem várhatnak még 2-3 évet, amíg a gazdasági helyzet javul.

Az árvízi hajós tovább bányássza a rendszert

Az árvízi hajós munkáját végzem – állt ki a hallgatóság elé az addig az előadóterem egyik padjában üldögélő Szócska Miklós, aki tragikusnak nevezte Papp Magorék ultimátumát, szerinte aki letétbe helyezi a felmondását, az kamikáze harcmodort választ, holott mindenkinek partizánként kellene küzdenie. Ő is ezt teszi, amikor aprómunkát végezve azon dolgozik, hogy a Markusovszky ösztöndíjrendszert kibővítve mind több rezidenst juttathassanak plusz jövedelemhez a jövőben.

Mint az elmúlt hónapokban oly sokszor, megint elismételte, igyekeznek a szakmai lehetőségek korlátait lebontani, célorientált oktatási rendszert kialakítani, és a több évtizedes, berögződött problémákon változtatni. Szerinte az ösztöndíjrendszer kibővítésére nem csak a népegészségügyi termékadóból származó bevételek, hanem megyei és budapesti kórházak egységes közbeszerzéseiből eredő megtakarítások is hozzájárulnak majd. (Szentes Tamás, egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes egyébként már több ízben is hangsúlyozta, az utóbbi hónapokban már megvalósított, egységesített közbeszerzés nem biztosít elegendő tartalékot a fizetésemelésre a főváros egészségügyi intézményeiben.)

Nem fedünk el semmit, de még egy generációnak tudomásul kell vennie, hogy jelenleg az ország sorsa a tét, „bocsi, még egy kis áldozatot kérünk” – fordult a hallgatósághoz az államtitkár, akik azonban nem kímélték kérdéseikkel. „Nem azért jöttünk, hogy a sopánkodását hallgassuk, hanem azért hogy visszaadják az önbecsülésünket” – mondta Kárpáti Keve belgyógyász rezidens, aki szemrehányást tett a szakpolitikusnak azért, hogy még csak elnézést sem kért a közel egyórás késésért.

„Én is ezt szeretném, s látjátok, nem félek szembenézni veletek, nyitott szívvel jöttem közétek” – válaszolt Szócska Miklós, majd hozzátette, „szét fogom bányászni a rendszert, hogy forrást találjak a bérekre.” Arra a kérdésre, hogy a szakorvosok számára is elérhetővé válik-e a jövőben egy két-háromszázezer forintos plusz jövedelmet biztosító, a rezidensekéhez hasonló pályázati rendszer, az államtitkár a korábban már bemutatott szakorvosi-szakdolgozói pályázatot említette, amely mintegy 13 milliárdos, uniós forrásra alapozva kínál alternatívát, igaz, ennek felére az intézmények pályázhatnak, a maradékon osztozik a több tízezer egészségügyi munkavállaló.

Van még pulzus

Tavaly még a szakadék szélén álltunk, azóta jelentős lépést tettünk előre – kezdte felszólalását Lotz Gábor, a MOK józsefvárosi szervezetének elnöke, aki felvilágosított a szakpolitikust arról, hogy „mindenkinek elege van”. Kérte az államtitkárt, adja át üzenetüket Orbán Viktornak: nincs tovább! Nem várnak nyugat-európai bért, csupán azt, hogy az orvosok ne az utolsó öt között álljanak a fizetési listákon. „Nem kívánjuk megszabni, hogyan, de oldják meg a problémát!” Hozzátette, az egészségügyért felelős államtitkár lobbiereje mind a kormányon, mind a legnagyobb kormánypárton belül nulla, ezért „be kell döntenünk az egészségügyet ahhoz, hogy a politika észrevegye, hogy az nem működik.”

A magyar egészségügy már összedőlt – egészítette ki mindezt Papp Magor, aki szerint, ha mindenki betartaná a jogszabályokat, ha az ellenőrzési szervek nem tűrnék el a szabálytalanságokat, az egészségügy már nem működne.

Szócska, bár kötelezőnek érezte, hogy elvigye az üzenetet a kormányfőnek, saját védelmében hozzátette, inkább a sürgősségi beavatkozók közé sorolja magát, mint a hidegsebészekhez, ugyanakkor kénytelen azon az úton továbbmenni, amelyen eddig járt. Erre jegyezte meg Bélteczki János MOSZ elnök, hogy bár az egészségügy, és a benne dolgozók mind a társadalomtól, mind a politikától többet érdemelnének, ám senkinek nem szerezne örömet, ha Szócska „beverné Orbán Viktor orrát”.

„Még csak azt sem ígérhetem, hogy az utánatok jövőknek jobb lesz” – válaszolta Szócska Miklós a megoldásokat sürgető kérdésekre reagálva, azonban a kivándorlás gerjesztése, a zsarolás szerinte nem vezet eredményre, csak a nagyon kemény aprómunka hozhat megoldást. Bár a patológus üzenete az, hogy post mortem mindenféle erőfeszítés – célzott Lotz Gábor felszólalására az államtitkár – viszont „én még érzek némi pulzust” – szögezte le mielőtt elhagyta a termet.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2011-10-27