Felismerni a jeleket és segítséget nyújtani – ez lenne a legfontosabb az öngyilkosságok számának csökkenése érdekében. A Lélekben Otthon Alapítvány (LOKA) évek óta igyekszik ráirányítani a társadalom és a politikai döntéshozók figyelmét a prevencióra, most – több társszervezettel együtt – Prof. dr. Szabó Mátéhoz, az Alapvető Jogok Biztosához fordulnak annak érdekében, hogy a háziorvosok felelősségét is vizsgálják akkor, ha páciensük önkezével vet véget életének. A több éves, tendenciózus csökkenést követően 2011-2012-ben emelkedni kezdett a befejezett öngyilkosságok száma hazánkban. Fontos kapuőri szerep juthat a megelőzésben a háziorvosoknak, azonban nehéz megnyerni őket a prevencióhoz. Míg más európai országokban a háziorvosnak jelentést kell írnia, ha páciense öngyilkosságot követ el, nálunk senki nem vizsgálja felelősségüket. Ezen is változtatnának a szervezetek az ombudsmanhoz írt panaszukkal. Évente 2300–2500 ember lesz öngyilkos Magyarországon, ez naponta átlagosan több mint hat fő, s ezzel a számmal a világ legveszélyeztetettebb országai között vagyunk. A legtöbb öngyilkosság 1983-ban történt, azóta évről évre csökken azok száma, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Hazánkban százezer lakosra 25 öngyilkosság jut, a legveszélyeztetettebbek, akiknél a családban már történt öngyilkosság, huszonhatszor valószínűbb, hogy ők is azt választják problémájuk megoldásaként, amit hozzátartozójuk. A legtöbb férfi egyébként 45 és 65 éves kora között oltja ki saját életét, s leggyakrabban az idős emberek keresik fel a háziorvost a tettük elkövetése előtti egy hétben. Ő azonban vagy nem veszi észre a vészjeleket, vagy nem tud segíteni páciensének. A szervezetek arra kérik Szabó Mátét, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésének megállapítása nyomán a jogállamiságot sértő szabályozási környezettel és hatósági gyakorlattal szemben lépjen fel, és működjön közre az alkotmányos jogokat és jogállamiságot ért sérelmek helyreállításában. Körülhatárolt orvosi felelősség Egy-egy öngyilkosság bekövetkeztekor szinte soha nem történik érdemi, tudományos alaposságú kivizsgálás, csupán a halott test esetleges bonctani vizsgálata, az idegenkezűség kizárása. Az esetről nem készülnek átfogó jegyzőkönyvek, interjúk, jelentések, a kivizsgálást senki nem kéri. Míg az OECD országok legtöbbjében részletes halottszemle történik, megkérdezik a hozzátartozókat, kollégákat, orvosokat, gondozókat, nálunk semmi hasonló nem történik, ezzel is azt sugallva, hogy az öngyilkosság elfogadott, teljesen természetes problémamegoldó módszer – áll a beadványban. Míg az öngyilkosságban elhunyt honfitársaink 65–75 százaléka tette előtt két hónappal meglátogatja háziorvosát, kezelőorvosát, irodalmi adatok szerint pedig az idősek az öngyilkosság előtt két héttel még nagyobb arányban találkoznak háziorvosukkal. Az öngyilkossági adatok titkosak, a háziorvosok nem szolgáltatnak információt a hozzájuk tartozó, öngyilkosságot elkövető vagy azt megkísérelő betegekről. A háziorvosok többsége nem tudja, hogyan ismerje fel az öngyilkossági szándékot, vagy azt, hogy az adott helyzetben miként segíthetne. A panaszbeadvány készítői szerint ugyan nem tehetők egy személyben felelőssé az orvosok az öngyilkosság bekövetkeztéért vagy azért, mert nem ismerik fel a krízishelyzetet, azonban a megelőzés szempontjából definiálni kéne felelősségi körüket. Mindig vizsgálják az orvos felelősségét Svédországban, Norvégiában, Dániában, Németországban vagy Ausztriában, ahol – ennek köszönhetően is – nagymértékben csökkent az öngyilkosságok száma. Ezekben az országokban a háziorvosok elsajátítják az öngyilkossági szándék szakszerű diagnosztikáját és a beavatkozás, megelőzés hatékony módjait. Nálunk semmilyen következménye nincs a szakemberekre nézve egy-egy öngyilkossági esetnek, még azon sem kell gondolkodniuk, hogy megtettek-e mindent a prevenció érdekében. Igaz, valójában nem ismert, hogy az öngyilkossággal munkájuk folytán gyakorta találkozó hazai orvosok, rendőrök, pszichiáterek hogyan viszonyulnak az öngyilkossághoz, mert erről számottevő felmérés nem készült. Ha az öngyilkosságot elkövető személy betegnek tekinthető, kinek feladata a gyógyítása? Van-e szerepe az államnak az öngyilkosság megelőzésében, s ha igen, akkor mi? – teszik fel a kérdést az ombudsmannak a szervezetek. Szerintük ugyanis az orvosszakma működését, minőségét senki nem ellenőrzi, a szakfelügyeleti rendszer nem hatékony, szerepe az öngyilkosság szempontjából nem tisztázott. Jogszabályi háttér hiányában jelen pillanatban a leghatékonyabb segítséget azok a lelki- és internetes segélyvonalak jelentik az öngyilkosság megelőzésben, amelyek létükért küzdenek és csak „könyöradományt” kapnak az államtól. Jelen pillanatban ugyan jogszabály mondja ki, hogy ezek a segélyvonalak állami feladatot látnak el, a kötelezettségek nincsenek pontosan megnevezve és behatárolva, s így a lelki-segélyvonalak fenntartásával, és az öngyilkosság prevencióval foglalkozó szervezetek működése nem garantált, csupán az állam jóindulatától függ – áll az állampolgári jogok biztosának készülő beadványban, amelyet várhatóan áprilisban nyújtanak be a szervezetek Szabó Máténak. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2013-03-29