A kórházi ellátást igénylő súlyos betegségek kimenetele jelentősen eltérő az egyes európai országokban, illetve azok területén belül is - ezt állítja az a tanulmány, amely hét európai ország egészségügyi rendszereinek teljesítményét értékelte. Az EuroHOPE (European Health Care Outcomes) kutatási projekt az akut miokardiális infarktus, az ischaemiás stroke, a csípőtáji törés, a mellrák és a nagyon alacsony születési súly illetve koraszülés esetében vizsgálta és vetette össze az egészségügyi rendszerek gyógyító tevékenységének eredményességét. Minden országnak vagy régiónak, amely részt vesz a projektben (azaz Finnország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Skócia, és Svédország), megvan az ellenőrzési, mérési lehetősége arra, hogy azonosítsa azokat a területeket, ahol az egészségügyi rendszer teljesítményét javítani lehet az ellátás minőségének fejlesztésével, illetve pótlólagos források felhasználásával. Az EuroHOPE az első olyan kutatás, amely átfogóan összehasonlítja, hogy mi történik a betegekkel a különböző országokban a betegség kialakulása után, egy egyéves követés során. Nagy eltérések voltak tapasztalhatóak az egészségügyi eredményekben az egyes országok között, valamint az országokon belül a régiók és egyes kórházak között. A EuroHOPE kutatás eredményeit április 11-én mutatták be a Karolinska Intézetben, Stockholmban. Például az akut miokardiális infarktus vonatkozásában legszerényebben teljesítő norvég régió alacsonyabb egyéves halálozási arányt produkált, mint a legjobban teljesítő magyar régió. Norvégiában és Svédországban az egészségügyi eredmények regionális különbségei kisebbek voltak, és a mortalitás alacsonyabb, mint a többi vizsgált országban. Az akut miokardiális infarktus halálozási aránya azonos szinten volt a legjobban teljesítő finn régióban, mint a leggyengébben teljesítő svéd és norvég régiókban. Az ischaemiás stroke halálozás esetében jelentős területi különbségek voltak Skóciában és Hollandiában, (23-36 százalék), míg Svédországban a regionális eltérés csak 15-20 százalékos volt. Az újszülött-halálozás azoknál a csecsemőknél, akiknek a születési súlya 1500 gramm alatt volt, és kevesebb, mint 32 hét kihordás után születtek meg, Finnországban és Svédországban egyértelműen ritkábban fordul elő, mint Magyarországon, vagy Hollandiában. Általában, az egészségügyi kimenetelek - együtt tekintve az öt vizsgált betegséget - jók voltak Olaszországban, Norvégiában és Svédországban. Hollandia teljesítménye átlagos volt ezekben a betegcsoportokban. Az egészségi állapot színvonala Finnországban nagyjából ugyanazon a szinten volt, mint Norvégiában és Svédországban, kivéve az akut miokardiális infarktust, melynek vonatkozásában Finnország rosszabbul végzett. A rangsorban a felsoroltak után Skócia következik, míg a sereghajtó Magyarország, valószínűleg részben gazdasági tényezők miatt. A finanszírozási mechanizmus nem magyarázza önmagában a minőségi különbségeket A tanulmány nem talált egyértelmű összefüggést az egészségügyi ellátás finanszírozásának módja és teljesítménye között. A jól és a gyengén teljesítő országokban és régiókban egyaránt voltak szolidaritás alapú társadalombiztosítási és adó-alapú egészségügyi rendszerek. A reménybeli visszatérítés úgy tűnt, hogy növelheti a közvetlen perkután koronária intervenció számosságát az akut miokardiális infarktus esetében, ám a mérések tanúsága szerint a prospektív finanszírozási mechanizmussal nem jártak együtt jobb egészségügyi eredmények. Nem volt nyilvánvaló összefüggés az ellátás minősége és a felhasznált erőforrások mennyisége között - kivéve az akut miokardiális infarktus esetében Finnországban és Magyarországon. Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás: https://www.ehealthnews.eu/