hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

Ca&Csont - 2005;8(2)


 


A fizikai aktivitás hatása a csontszövetre
- A mechanotranszdukció


A fizikai aktivitás hatása a csontszövetre 
- A mechanotranszdukció
Monduk Péter, Szekeres László
| | |
 
Régóta ismert tény, hogy a csontok szilárdságának alapvetően meghatározó tényezője a csontok ásványianyag-tartalmán kívül a szerkezeti felépítése. Ez a szerkezet elsősorban a csontra ható erők - a gravitáció, illetve az ínakon keresztül az izomerő - hatására alakul ki. A csontok egyfajta mechanosztátként működnek. A szerzők a világirodalmi adatokat áttekintve bemutatják, milyen szabályozórendszerek határozzák meg a mechanotranszdukciót, és váltják a mechanikai terhelést csontanyagra. A rendszeresen végzett, viszonylag nagy frekvenciával változó axiális terhelést biztosító mozgások a csontok lacunaris rendszerében extracelluláris folyadékáramlást indítanak meg. A folyadékáramlás prosztaglandinok szintézisét indukálja az osteocytákban, ez a RANK-RANKL mechanizmus gátlását okozza (RANK: receptor activator of nuclear factor κB, RANKL: RANK-ligand), az osteoblastok oszteoprotegerinszekréciója révén. Ez a folyamat az osteoclastok gátlásához vezet. Emellett az osteoblastok leptintermelése is fokozódik, ezáltal auto- és parakrin módon fokozva az osteoblastaktiválódást, csökkentve az osteocyták és -blastok apoptózisát. Ez összességében a csontfelépítés fokozódása irányába hat. A szerzők szerint az adatok mindenképpen arra utalnak, hogy a rendszeres testmozgás nagyobb csonttömeget, jobb izomerőt, biztosabb egyensúlyt, ezáltal kisebb törési rizikót eredményez. A fizikai aktivitás a cardialis állapot javításával és a fenti eredményekkel hozzájárul az életminőség javításához.

Kulcsszavak

csontszilárdság, mechanosztát, mechanotranszdukció, RANK-RANKL, oszteoprotegerin, leptin, fizikai aktivitás, csonttömeg, koordináció, törési rizikó

Kapcsolódó anyagok

A fizikai aktivitás szerepe az onkológiában

Fizikai aktivitás a metabolikus szindróma elsődleges megelőzéseként

Fizikai aktivitás, fizikai funkció és testedzés krónikus vesebetegekben

Újabb törés kockázatának becslése - Mi jelent fokozott törési kockázatot?

Sportolhat-e a vesebeteg?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Primer gerincdaganatok prognosztikai faktorai

Az elsődleges gerincdaganatok ritka betegségnek számítanak, a témakört átfogóan elemző közlemények száma a nemzetközi irodalomban is csekély. Az Országos Gerincgyógyászati Központ több mint egy évtizedes klinikai tapasztalatára támaszkodva elemeztük a primer gerinctumorok epidemiológiai jellemzőit és klinikai konzekvenciáit.

Tovább


A derékfájás neuropathiás komponense

A derékfájásnak nemcsak mozgásszervi, hanem neurológiai okai is lehetnek. Rendkívül fontos ezek felismerése a megfelelő terápia érdekében.

Tovább


A derékfájás kezelésének brit irányelvei az új NICE-ajánlás alapján - Összehasonlítás a magyar terápiás szokásokkal

A derékfájással foglalkozó új NICE-irányelvek hangsúlyozzák a klinikai vizsgálat fontosságát. A radiológiai képalkotó módszereket elsősorban súlyos betegségek, tumor, infekció, trauma vagy gyulladás kizárására használják. Döntő fontosságú, hogy a betegeket felvilágosítsuk, bátorítsuk őket az öngyógyításra és arra, hogy őrizzék meg aktivitásukat.

Tovább


A derékfájás diagnosztikája

A háziorvos, a mozgásszervi szakorvos „mindennapi kenyere” a derékfájás - még ma is az egyik leggyakoribb ok, amiért orvoshoz fordulnak a betegek. (A felnőttpopuláció 80%-át érinti!) Szerencsére az esetek zöme - 85-90% - a banális, nem specifikus derékfájás, amelynek hátterében jelentős többségben a degeneratív gerincelváltozások állnak.

Tovább