hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Lehetőségek a COVID-19-járvány mortalitásának és az egészségügyre nehezedő terhelésének csökkentésére


Lehetőségek a COVID-19-járvány mortalitásának és az egészségügyre nehezedő terhelésének csökkentésére

| |
 

A COVID-19-világjárvány több mint száz éve nem látott kihívás elé állítja az emberiséget. Az az Imperial College COVID-19 munkacsoportja közleményében áttekinti, a reménybeli vakcina kifejlesztéséig milyen nem farmakológiai közegészségügyi intézkedésekkel vehetjük fel a küzdelmet a vírussal.

Alapvetően kétféle stratégia lehetséges: egyrészt a vírus terjedésének szupressziója, vagyis a fertőzés átvitelének csökkentése és ez által a fertőzöttek számának visszaszorítása, másrészt a járvány egészségügyre gyakorolt hatásának mérséklése azzal, hogy az erőforrásokat a leginkább veszélyeztetett személyek védelmére fordítják. A munkacsoport e kétféle megközelítés megvalósíthatóságát vizsgálta, különös tekintettel az intézkedések egészségügyi rendszerre kifejtett valószínű hatására.

Az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok populációját alapul vevő részletes modellezésük eredményeként arra számítanak, hogy a hipotetikus legrosszabb esetben – bármilyen beavatkozás és az emberek magatartásának változása nélkül – a napi mortalitás körülbelül 3 hónap múlva érné el a csúcsértékét, a populáció 81%-a fertőződne és maga a fertőzés félmillió áldozatot szedne az Egyesült Királyságban, míg több mint 2 milliót az USA-ban. Ebben a hipotetikus esetben április közepére elfogynának az intenzív terápiás ágyak, a járvány csúcsán pedig a szükséglet 30 szorosan meghaladná a rendelkezésre álló ágyak számát.

A modell futása látványosan megváltozott, amikor különböző korlátozó intézkedések bevezetését vizsgálták: az esetek elkülönítése, az otthoni karantén és a 70 éven felüliek többi emberrel való érintkezésének kerülése alkotta intézkedéscsomag mérsékelte a legnagyobb mértékben legveszélyeztetettebb csoportok morbiditását és mortalitását, ezáltal harmadára csökkentette az intenzív ellátás iránti igényt és megfelezte a halálozásokat. Sajnos azonban még ebben az optimálisnak tekinthető esetben is meghaladná az egészségügy leterheltsége a jelenlegi kapacitásokat, ennélfogva kijelenthető: az előrejelzés alapján elengedhetetlen a reprodukciós ráta 1 körülire vagy az alattira csökkentése. Ez a feltételezhető legnagyobb hatásossággal az esetek elkülönítése, a teljes populációra kiterjedő távolságtartás, otthoni karantén bevezetése, valamint az oktatási intézmények bezárása alkotta intézkedéscsomaggal valósítható meg, hiszen így a modellszámítás alapján gyorsan 1 alá csökkenthető a reprodukciós ráta, az intenzív terápiát igénylő esetszám az ellátórendszeri kapacitáson belül marad, ugyanakkor az élet sem áll le, az emberek eljuthatnak munkába.

A modellben ezen intézkedések 5 hónapos fenntartásával számoltak, azonban nem szabad elfeledni, hogy járványt rövid távon hatékonyan elnyomó korlátozó intézkedések mellett nem alakul ki elégséges nyájimmunitás, ennélfogva az intézkedések feloldása után ismét felüti fejét a járvány, méghozzá olyan intenzitással, mintha most semmilyen intézkedést nem tettünk volna ¬– ennélfogva az intézkedéseket mindaddig fenn kellhet tartani, amíg rendelkezésre nem áll nagy mennyiségű vakcina a populáció immunizálása céljából, ez pedig akár 18 hónapot is jelenthet. Ugyanakkor az esetszám csökkenése esetén jobban megvalósíthatóvá válhatnak az esetszám alacsonyan tartására szolgáló módszerek, például intenzív tesztelés és a kontaktok nyomon követése.

A szerzők arra következtetnek, hogy jelenleg a járvány szupressziója az egyetlen megvalósítható stratégia, noha nyilvánvaló, hogy ez mélyre ható befolyást fejt ki a társadalomra, emiatt kérdéses, hogy fenntartható-e egy ilyen, a megszokott életvitelt felforgató intézkedéscsomag ennyire hosszú távon. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet a szerzők, hogy a SARS-CoV-2 transzmissziójáról még korántsem teljesek az ismereteink, illetve a bemutatott intézkedések valós hatása gyakorlatilag teljes mértékben az emberek azokra adott reakciójától függ.


Eredeti közlemény:

Neil M Ferguson el a. (Imperial College London): Impact of non-pharmaceutical interventions (NPIs) to reduce COVID-19 mortality and healthcare demand, 2020


Szemlézte:
Udvari Máté dr.

2020.március 21.


Kulcsszavak

Imperial College, London, járvány, szupresszió, COVID-19

Kapcsolódó anyagok

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Mi lesz majd „normális” a koronavírus után?

Diabetológus megjegyzése

COVID-19: A kontaktok követésének részletes előnyei

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

A Covid19 embert próbáló kihívás elé állította az egész társadalmat, de pillanatnyilag talán a legnagyobb teher az egészségügyben és a szociális szférában dolgozókra hárul. Munkájukra égetőbb szükség van, mint valaha, éppen ezért fontos, hogy nekik is legyenek megküzdési stratégiáik a kialakult krízishelyzet kezelésére. Mind a világjárvány képe, az azt kísérő félelem szorongást, stresszt okoz, a sok esetben azt kísérő izoláció is komoly lelki terhet jelent. Hogyan észlelhetjük egymáson és enyhíthetjük a nyomást, oldhatjuk meg az esetleg ezt kísérő szimptómákat? A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum hívja fel a figyelmet: a dolgozók egymásra is ügyeljenek!

Tovább


Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Többeket távol tart mind az orvosi vizittől, mind a korábban szedett gyógyszereiktől a korona vírus okozta bizonytalan helyzet. Orvosokat, pácienseket egyaránt. Sokakat az interneten keringő álhírek rémítenek el, másoknak a személyes találkozás, a kórházba belépés maga a mumus. Most valamennyi szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy minden olyan kezelésre, diagnosztikára és gyógyszeres terápiára szükség van, amelyek elmulasztása a későbbiekben tartós egészségkárosodást, vagy akár életveszélyes következményekkel járhat. Legyen az egy vérnyomáscsökkentő készítmény, vagy akár tényleg akár egy életmentő daganat ellenes terápia.

Tovább


Mi lesz majd „normális” a koronavírus után?

Jogosan állapítja meg a cikk szerzője, hogy ebben a tekintetben senki nem tud akár rövid vagy hosszú távú prognózist mondani. Nem tudhatjuk, hogy a régi struktúrák és beidegződések hogyan változnak meg a napjainkban lejátszódó események hatására. Bizonyos kérdések azonban olyan válaszadási kényszereket tesznek nyilvánvalóvá, amelyekből mégis képet alkothatunk a jövőt illetően. Ezek a kérdések: az idő gyorsulása, az új klinikai irányelvek, az egészségügyi dolgozók munkakörülményei, az orvos-beteg kapcsolat változása, készenlét a veszélyekkel szemben és a társadalmi egyenlőtlenségek.

Tovább


Diabetológus megjegyzése

A teljes magyar lakosság nagyjából 10%-a érintett cukorbetegség szempontjából. Sajnos, ahogy a legtöbb fertőző betegség lefolyását, a COVID-19-ét is jelentősen rontja a cukorbetegség. A cukorbetegség a COVID-19 fertőzés letalitását 50%-al növeli. A népbetegségnek számító cukorbetegség csak úgy, mint a súlyos tünetekkel járó koronavírus fertőzés gyakrabban érinti az egyébként is idősebb, polimorbid és ezért esendőbb betegeket. A két betegség között ezen kívül is számos kapcsolat lehet (ACE-2 expressio, DPP4, immunrendszer), mely a szemle tömören összegez. Maga a COVID-19 is rontja a glikaemiás paramétereket, ugyanis egyaránt károsítja az inzulinszekréciót és fokozza az inzulinrezisztenciát. Ez összhangban van azzal régi megfigyeléssel, mely szerint a lázzal járó betegségek esetén eddig is hasonló jelenséget láttunk.

Tovább