hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás


Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

| | |
 

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.

A koronavírus korábbi törzseinek fertőzési útvonalát feltáró vizsgálatok kimutatták, hogy a vírus a szaglóhámon keresztül hatol be a központi idegrendszerbe, és a szaglógumó belsejéből terjednek szét.
Ez azért lehetséges, mert a légutak különböző részei közül az orrhámsejtek termelik a legnagyobb mennyiségben a SARS CoV 2 megkötődésért felelős angiotenzin konvertáló enzimreceptort.

A szaglóérzék csökkenésével eddig csak egy tanulmány foglalkozott COVID 19 vírussal fertőzötteknél. Ebben a szag- és ízzavar előfordulásának gyakoriságát vizsgálták és 34 %-os prevalenciát mutattak ki. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról. Ezért a jelen cikk szerzői elhatározták, hogy megvizsgálják a megváltozott szag- vagy ízérzet gyakorisága mellett a tünetek intenzitását és időzítését enyhe SARS CoV 2 fertőzésben szenvedő betegekben.

A klinikai vizsgálatot Olaszországban végezték 2020. március 19-22. között. A Treviso és Belluno tartományok etikai bizottsága által jóváhagyott vizsgálatban 18 éven felüli felnőtt férfiak és nők vettek részt, akik szóbeli beleegyezésüket adták az interjúk elkészítéséhez. A vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiknek orr-garati és torok mintáinak RNS PCR vizsgálati eredménye SARS CoV 2 pozitivitást mutatott és az enyhe tüneteik miatt otthon kezelték őket.

A mintavételt követő 5-6. napon telefonos interjú során a betegektől demográfiai adatokat gyűjtöttek be és rögzítették az akut légzőrendszeri fertőzés kérdőív (ARTIQ) kérdéseire adott válaszaikat. Ebben a kérdőívben a szimptómákat 0, 1 és 2 számmal értékelték aszerint, hogy volt-e tünete a betegnek egyáltalán (0), kevés tünetet észlelt (1), illetve sokat (2). Továbbá megkérdezték őket, hogy tapasztaltak-e hirtelen változást a szaglás- vagy ízérzékelésben a mintavétel előtti 2 hétben. Ehhez a kínai orr- eredményvizsgálati kérdőívet (SNOT 22) használták, melyben a tünet súlyosságát értékelték a következők szerint: nincs tünet (0), nagyon enyhe (1), enyhe vagy enyhe (2), közepes (3), súlyos (4) vagy olyan rossz, amennyire csak lehet (5). A tünetek prevalenciáját az összes beteg százalékában fejezték ki, és a 95% -os konfidencia intervallumot Clopper Pearson módszerrel számolták ki.

A 374 alkalmas beteg közül 283-nál álltak rendelkezésre elérhetőségi adatok. A megkeresett betegek közül 202 (71,4%) teljesítette a telefonos felmérést. A betegek életkora 20-89 év között változott (medián életkor: 56 év). A betegek 52,0 %-a volt nő. 130 betegnél (64,4%, 95% CI, 57,3% 71,0%) találtak valamilyen megváltozott szaglás- vagy ízérzékelést. A SNOT 22 teszt mediánja 4 (interkvartilis tartomány, 3-5); Összesen 23,8 % ért el 5-ös pontszámot. A megváltozott szag- vagy ízérzetet jelentő 130 beteg közül 45-nél (34,6%) elzáródott orr is jelentkezett. A megfigyelt tünetek közül a gyakoribbak: fáradtság (68,3%), száraz köhögés (60,4%), láz (55,5%), étvágytalanság (54.5 %).

Az összes beteg körében a megváltozott szaglás vagy ízérzékelés megjelenésének ideje más tünetek megjelenéséhez viszonyítva a többi tünet előtt 24 esetben fordult elő (11,9%); ugyanakkor 46 esetben (22,8%); és egyéb tünetek után 54 esetben (26,7%). 6 betegnél (3,0%) a megváltozott szaglás- vagy ízérzet jelentette az egyetlen tünetet. A megváltozott szaglás- vagy ízérzés kissé gyakrabban fordult elő nőknél (105 esetben; 72,4%, 95% CI: 62,8-80,7%), mint a férfiaknál (97 esetben; 55,7%, 95% CI: 45,2-65,8%; P = 0,02).


Összességében megállapítható volt, hogy az enyhe tüneteket mutató betegekben gyakran jelentettek szag- vagy ízváltozást, és gyakran ez volt az elsőként mignyilvánuló tünet.

A szerzők felhívták a figyelmet arra, hogy az eredményeket óvatosan kell értelmezni a vizsgálatok korlátai miatt. Az adatok egyrészt a betegek saját bevallásán alapultak, a mintaelemszám viszonylag kicsi volt és földrajzilag kis területet fedett le, a súlyosabb betegek adatait nem számították bele, és a betegség lefolyására vonatkozó későbbi adatok pedig nem elérhetőek.

Noha a SNOT 22 kérdőívről kimutatták, hogy korrelál a szagfunkció objektív tesztelésével, a betegeknek problémát okozhatott a szagfunkció számszerűsítése. Emiatt objektív teszteket szükséges alkalmazni a további vizsgálatokban. Ha ezek az eredmények általuk megerősítést nyernek, akkor azoknál a betegeknél, akiknél megváltozott íz- vagy szag érzékelést észlelnek, mérlegelni kell a betegek tesztelését és önálló elkülönítésüket.


Szemlézte:
dr. Hollósy Ferenc

Eredeti közlemény:
Alterations in Smell or Taste in Mildly Symptomatic OutpatientsWith SARS-CoV-2 Infection. Published Online: April 22, 2020. doi:10.1001/jama.2020.6771

eLitMed.hu
2020. május 06.




Kulcsszavak

covid-19, sars-cov-2

Kapcsolódó anyagok

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Mi lesz majd „normális” a koronavírus után?

Diabetológus megjegyzése

COVID-19: A kontaktok követésének részletes előnyei

A COVID-19-el fertőzött betegek kórházi kibocsátásának feltételei

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

A Covid19 embert próbáló kihívás elé állította az egész társadalmat, de pillanatnyilag talán a legnagyobb teher az egészségügyben és a szociális szférában dolgozókra hárul. Munkájukra égetőbb szükség van, mint valaha, éppen ezért fontos, hogy nekik is legyenek megküzdési stratégiáik a kialakult krízishelyzet kezelésére. Mind a világjárvány képe, az azt kísérő félelem szorongást, stresszt okoz, a sok esetben azt kísérő izoláció is komoly lelki terhet jelent. Hogyan észlelhetjük egymáson és enyhíthetjük a nyomást, oldhatjuk meg az esetleg ezt kísérő szimptómákat? A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum hívja fel a figyelmet: a dolgozók egymásra is ügyeljenek!

Tovább


Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Többeket távol tart mind az orvosi vizittől, mind a korábban szedett gyógyszereiktől a korona vírus okozta bizonytalan helyzet. Orvosokat, pácienseket egyaránt. Sokakat az interneten keringő álhírek rémítenek el, másoknak a személyes találkozás, a kórházba belépés maga a mumus. Most valamennyi szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy minden olyan kezelésre, diagnosztikára és gyógyszeres terápiára szükség van, amelyek elmulasztása a későbbiekben tartós egészségkárosodást, vagy akár életveszélyes következményekkel járhat. Legyen az egy vérnyomáscsökkentő készítmény, vagy akár tényleg akár egy életmentő daganat ellenes terápia.

Tovább


Mi lesz majd „normális” a koronavírus után?

Jogosan állapítja meg a cikk szerzője, hogy ebben a tekintetben senki nem tud akár rövid vagy hosszú távú prognózist mondani. Nem tudhatjuk, hogy a régi struktúrák és beidegződések hogyan változnak meg a napjainkban lejátszódó események hatására. Bizonyos kérdések azonban olyan válaszadási kényszereket tesznek nyilvánvalóvá, amelyekből mégis képet alkothatunk a jövőt illetően. Ezek a kérdések: az idő gyorsulása, az új klinikai irányelvek, az egészségügyi dolgozók munkakörülményei, az orvos-beteg kapcsolat változása, készenlét a veszélyekkel szemben és a társadalmi egyenlőtlenségek.

Tovább


Diabetológus megjegyzése

A teljes magyar lakosság nagyjából 10%-a érintett cukorbetegség szempontjából. Sajnos, ahogy a legtöbb fertőző betegség lefolyását, a COVID-19-ét is jelentősen rontja a cukorbetegség. A cukorbetegség a COVID-19 fertőzés letalitását 50%-al növeli. A népbetegségnek számító cukorbetegség csak úgy, mint a súlyos tünetekkel járó koronavírus fertőzés gyakrabban érinti az egyébként is idősebb, polimorbid és ezért esendőbb betegeket. A két betegség között ezen kívül is számos kapcsolat lehet (ACE-2 expressio, DPP4, immunrendszer), mely a szemle tömören összegez. Maga a COVID-19 is rontja a glikaemiás paramétereket, ugyanis egyaránt károsítja az inzulinszekréciót és fokozza az inzulinrezisztenciát. Ez összhangban van azzal régi megfigyeléssel, mely szerint a lázzal járó betegségek esetén eddig is hasonló jelenséget láttunk.

Tovább