hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Coronavirusok és CNS-betegségek


Coronavirusok és CNS-betegségek

| |
 

Humán coronavirusok és egyéb respiratorikus vírusok: alábecsüljük ezeknek az opportunisztikus kórokozóknak a szerepét a központi idegrendszer betegségeiben? címmel közöltek áttekintő tanulmányt a Viruses című szaklapban kanadai kutatók. Mint a szerzők írják, a respiratorikus vírusok közül jónéhány neuroinvazív képességgel is bír, és a központi idegrendszerben (CNS) szaporodva a direkt sejtkárosító hatás mellett az arra fogékonyakban autoimmun folyamatokat indíthat be. Mivel jelenleg a neurológiai betegségek nagy része ismeretlen etiológiájú, érdemes megfontolni az opportunisztikus respiratorikus kórokozók szerepét ezek kialakulásában, exacerbációjában.

Az USA-ból rendelkezésre álló adatok szerint évente 100.000 lakosra 7 encephalitis miatt kórházi ápolásra szoruló beteg jut; az esetek felében ismeretlen az encephalitis oka, az ismert etiológiájú encephalitis-ek 20-50%-át okozza vírusfertőzés. A légutakban a vírusok a leggyakoribb kórokozók, kb. 200 féle humán respiratorikus pathogén vírust ismerünk (pl. influenzavirusok, coronavirusok, rhinovirusok, adenovirusok, metapneumovirusok, orthopneumovirusok). A legsérülékenyebb populációt a kisgyermekek és az idősek jelentik, körükben vírusok okozzák a respiratorikus megbetegedések 95, illetve 40%-át. Napjainkban egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az opportunisztikus respiratorikus vírusok az enyhébb lefolyású felső légúti betegség mellett nemcsak súlyos alsó légúti megbetegedést képesek kiváltani, de képesek a központi idegrendszerbe is bejutni, és azt megbetegíteni.

Mint az egyéb vírusok, a respiratorikus vírusok is kétféle útvonalon juthatnak be a CNS-be: hematogén vagy retrográd neuronális úton. Az első esetében a vírusok a vér-agy gát és a vér-cerebrospinális folyadék közötti gát endothelsejtjeit, illetve a leukocytákat fertőzhetik meg, amik aztán a fertőzés disszeminációjáért felelősek; neuronális terjedés esetén a vírusok a szaglóideg vagy a perifériás idegek (n. trigeminus, n. vagus) mentén jutnak be a CNS-be, ahol a veleszületett immunrendszer túlzott reakcióját válthatják ki.

A CNS-infekciók epidemiológiáját igen nehéz feltérképezni, a virális gyulladás klinikai képe gyakran nemspecifikus, nehezen különböztethető meg a nem-virális encephalopathiától vagy a szisztémás vírusfertőzéshez társuló encephalopathiától, ez is az oka annak, hogy bár sok vírusról ismert, hogy képes a neuronokat és a gliasejteket egyaránt megfertőzni, így akut encephalitist okozni, a HIV-en kívül más vírust eddig nem tudtak speciális humán neurodegeneratív megbetegedéshez kapcsolni. Mindazonáltal, számos krónikus CNS-megbetegedés esetén – Alzheimer-kór, sclerosis multiplex - felmerült a herpesvirus kóroki szerepe, és száz körüli vírus esetében mutattak ki lehetséges encephalitogén hatást.

A respiratorikus vírusok között számos neuroinvazív fajtát tartanak számon, ilyen a respiratorikus szinciciális vírus (RSV), az influenza (infuenza A vírust mutattak már ki encephalitis, Reye-szindróma, lázas görcsroham, Guillain–Barré-szindróma, akut nekrotizáló encephalopathia hátterében), az enterovirusok (pl. poliovirus, rhinovirus) és a humán coronavirusok is (HCoV). Az elmúlt években SARS- és MERS-CoV-t mutattak ki myocarditis, meningitis, súlyos hasmenés hátterében, különösen gyermekek körében, és felvetették a különféle HCoV-k szerepét a CNS megbetegedéseiben (akut encephalitisben és krónikus neuropathológiában egyaránt). A HCoV képes a myeloid sejteket megfertőzni, az elképzelések szerint ezáltal képes manipulálni a veleszületett immunrendszert, a neuronális terjedés mellett így juthat el az extrapulmonális szövetekbe és a CNS-be is. A perzisztensen megfertőzött leukucyták vírusrezervoárként szolgálhatnak.

Bár eddig egyetlen humán neurológiai betegség esetén sem mutattak ki egyértelmű oki kapcsolatot HCoV-fertőzéssel, a közelmúltban számos beszámoló vetette fel a coronavirusok szerepét encephalitisben, akut flaccid paralízisben, akut disszeminált encephalomyelitisben, Guillain–Barré-szindrómában, valamint krónikus neurológiai kórképekben. Arbour és munkatársainak 2000-es közleménye például (Neuroinvasion by human respiratory coronaviruses; J Virol), ami neurológiai betegségekben elhunytak esetén vizsgálta az agyszövetben a HCoV előfordulását, azt találta, hogy 44%-ban mutatható ki az egyik, és 23%-ban a másik vizsgált HCoV-RNS; SM-betegek agyszövetében 36%-ban volt kimutatható HCoV, kontrollok esetében 13,7%-ban.

Összefoglalójukban a szerzők hangsúlyozzák: az ismeretlen okú encephalitisek és encephalopathiák hátterében az eddig általánosan feltételezettnél jóval nagyobb arányban állhatnak a neuroinvazív és neurotropikus respiratorikus vírusok, köztük az opportunisztikus humán coronavirusok.


Eredeti közlemény:
Desforges M, Le Coupanec A, Dubeau P, Bourgouin A, Lajoie L, Dubé M, Talbot PJ. Human Coronaviruses and Other Respiratory Viruses: Underestimated Opportunistic Pathogens of the Central Nervous System?. Viruses. 2020 Jan;12(1):14.

Szemlézte:
dr. Kazai Anita


Kulcsszavak

coronavírusok, CNS, HCov-RN, SM, Guillain–Barré-szindróma, központi idegrendszer

Kapcsolódó anyagok

Így készült a Mayo Clinic kórházainak hálózata a COVID-19-járványra

Járványkrízis: információs és segélyvonal SM betegeknek

Coronavirusok és CNS-betegségek

Tapasztalatok – ESMO 2018

Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Hozzászólások:

1.,   Horváth Sándor mondta   2020. Március 19., Csütörtök 20:14:48
Nagyszerű szemlézés! Gratulálok! Abszolut aktuális!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

A Covid19 embert próbáló kihívás elé állította az egész társadalmat, de pillanatnyilag talán a legnagyobb teher az egészségügyben és a szociális szférában dolgozókra hárul. Munkájukra égetőbb szükség van, mint valaha, éppen ezért fontos, hogy nekik is legyenek megküzdési stratégiáik a kialakult krízishelyzet kezelésére. Mind a világjárvány képe, az azt kísérő félelem szorongást, stresszt okoz, a sok esetben azt kísérő izoláció is komoly lelki terhet jelent. Hogyan észlelhetjük egymáson és enyhíthetjük a nyomást, oldhatjuk meg az esetleg ezt kísérő szimptómákat? A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum hívja fel a figyelmet: a dolgozók egymásra is ügyeljenek!

Tovább


Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Többeket távol tart mind az orvosi vizittől, mind a korábban szedett gyógyszereiktől a korona vírus okozta bizonytalan helyzet. Orvosokat, pácienseket egyaránt. Sokakat az interneten keringő álhírek rémítenek el, másoknak a személyes találkozás, a kórházba belépés maga a mumus. Most valamennyi szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy minden olyan kezelésre, diagnosztikára és gyógyszeres terápiára szükség van, amelyek elmulasztása a későbbiekben tartós egészségkárosodást, vagy akár életveszélyes következményekkel járhat. Legyen az egy vérnyomáscsökkentő készítmény, vagy akár tényleg akár egy életmentő daganat ellenes terápia.

Tovább


Mi lesz majd „normális” a koronavírus után?

Jogosan állapítja meg a cikk szerzője, hogy ebben a tekintetben senki nem tud akár rövid vagy hosszú távú prognózist mondani. Nem tudhatjuk, hogy a régi struktúrák és beidegződések hogyan változnak meg a napjainkban lejátszódó események hatására. Bizonyos kérdések azonban olyan válaszadási kényszereket tesznek nyilvánvalóvá, amelyekből mégis képet alkothatunk a jövőt illetően. Ezek a kérdések: az idő gyorsulása, az új klinikai irányelvek, az egészségügyi dolgozók munkakörülményei, az orvos-beteg kapcsolat változása, készenlét a veszélyekkel szemben és a társadalmi egyenlőtlenségek.

Tovább


Diabetológus megjegyzése

A teljes magyar lakosság nagyjából 10%-a érintett cukorbetegség szempontjából. Sajnos, ahogy a legtöbb fertőző betegség lefolyását, a COVID-19-ét is jelentősen rontja a cukorbetegség. A cukorbetegség a COVID-19 fertőzés letalitását 50%-al növeli. A népbetegségnek számító cukorbetegség csak úgy, mint a súlyos tünetekkel járó koronavírus fertőzés gyakrabban érinti az egyébként is idősebb, polimorbid és ezért esendőbb betegeket. A két betegség között ezen kívül is számos kapcsolat lehet (ACE-2 expressio, DPP4, immunrendszer), mely a szemle tömören összegez. Maga a COVID-19 is rontja a glikaemiás paramétereket, ugyanis egyaránt károsítja az inzulinszekréciót és fokozza az inzulinrezisztenciát. Ez összhangban van azzal régi megfigyeléssel, mely szerint a lázzal járó betegségek esetén eddig is hasonló jelenséget láttunk.

Tovább