hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Milyen jogaink vannak a kórházi folyosón?



| |
 

A magyar egészségügy mindennapjainak része, ezért nem tűnik fel senkinek: hangosan kiabálják a vizsgálatra, beavatkozásra váró betegek nevét a folyosón. Mintha a beteg azzal, hogy belépett egy rendelőbe, le is mondott volna a magánszférájáról. Vajon jogszerű és szükségszerű-e az, hogy az egészségügy dolgozói így "gyakorolják" információs hatalmukat?

Aki betegként kerül az egészségüggyel kapcsolatba, az esetek túlnyomó részében ki van szolgáltatva a kezelésével foglalkozó intézménynek és az abban dolgozóknak: orvosoknak, nővéreknek, ápolóknak. A kiszolgáltatottság oka, hogy a betegnek olyan segítségre van szüksége, amelyet máshol, mástól nem kaphat meg. Ráadásul általában nem is tudja, pontosan milyen vizsgálat, kezelés, gyógyszer, beavatkozás hozhat neki gyógyulást.

A beteg információs értelemben is kiszolgáltatott: sokszor kell elárulnia magáról nagyon érzékeny dolgokat azért, hogy aztán az esetek többségében számára nem átlátható és nem érthető módon a segítségére lehessenek. Alá - felé - rendeltségi viszony (általában nem egyenlők párbeszéde zajlik) és információs aszimmetria alakul ki. Ez az információs kiszolgáltatottság szükségszerű velejárója az egészségügyi ellátásnak, s teljesen nem küszöbölhető ki, legfeljebb tompítható. A kiszolgáltatottságot a lehetséges legalacsonyabb szintre kell leszorítani.

Erre hivatott az 1997 óta hatályos egészségügyi törvényben biztosított betegjogok egy része. Ezek egyrészt azt írják elő, hogy a beteget saját állapotáról, leleteiről, a kezelésével kapcsolatos kérdésekről tájékoztatni kell - szemben azzal a korábban elfogadott felfogással, amely szerint a beteget jobb megkímélni ezektől az ismeretektől, mert a kezeléséről való döntés úgyis orvosi kérdés.

A betegnek tehát joga van individuális formában - életkorára, iskolázottságára, ismereteire tekintettel - a teljes körű tájékoztatáshoz, a róla készült dokumentáció megismeréséhez. Az információs kiszolgáltatottságot enyhítik azok a szabályok is, amelyek a betegre vonatkozó ismeretek bizalmas kezelését írják elő: a betegnek joga van ahhoz, hogy az ellátásában részt vevő személyek az ellátásával kapcsolatban tudomásukra jutott ismereteket (az orvosi titkot) csak az arra jogosulttal közöljék, bizalmasan kezeljék.

Az adatvédelem általános, minden élethelyzetre vonatkozó szabályai is külön figyelemmel vannak az egészségi állapotra vonatkozó adatok szenzitív voltára: ezeket az általánosnál szigorúbb szabályok szerint rendelik védeni.

Az adatvédelemmel szemben felhozott gyakori ellenérv, hogy az adatvédelmi szabályok csak azoknak hasznosak, akiknek van mit rejtegetniük. Sokan mondják, hogy akinek viszont nincs rejtegetnivalója, annak félnivalója sincs a figyelő szemektől és fülektől. Amikor azonban az egészségi állapottal kapcsolatos információkra terelődik a szó, az adatvédelem ellenzői is hajlamosak diszkréciót igényelni; a magánszféra védelmének igénye iránt ezen a téren egyetértés mutatkozik.

Az egészségi állapotra vonatkozó adatok tehát különösen érzékenyek, és ezért fokozott jogi védelmet is érdemelnek. A jogrendszer ezt abban is kifejezésre juttatja, hogy az általános adatvédelmi, illetve az egészségügyi törvény mellett egy önálló törvény szól kifejezetten az egészségügyi adatok kezelésének szabályairól. Ennek a törvénynek számtalan hibája van, egyes rendelkezései szerintem kifejezetten alkotmányellenesek, azonban alapkoncepciója helyes: az, hogy az egészségi állapotra vonatkozó adatoknak más természetű adatokhoz képest szigorúbb védelmet kell kapniuk.

Az egyik legérzékenyebb, az egészségi állapotra vonatkozó adat az, hogy ki milyen egészségügyi ellátásra szorul. És éppen erre nincsenek tekintettel azok az egészségügyi dolgozók, akik egy szakrendelőben sok más beteg és kísérő előtt kiáltják el a soron következő páciens nevét. Előfordulhatna hasonló helyzet egy bankban az ügyfélváróban? Valószínűleg nem, pedig a vagyoni helyzetre vonatkozó információkat nem is védi az egészségi adatokhoz hasonló szigorral a jog.

Hosszan sorolhatók a kellemetlen, bosszantó példák. Az, hogy a betegkartont a beteg távozása után sok helyen az asztalon hagyják, talán nem zavar mindenkit - egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a következő páciens a szomszéd volt. Az viszont már mindenkinek kínos, ha az orvos úgy vizsgálja, hogy közben a helyiség egy átjáróház, ki- és bejárkálnak kórházi dolgozók, esetleg más betegek. Olyanról is hallottam már, hogy több beteget egyszerre vizsgált az orvos egy szakrendelőben.

Nehezen lenne elképzelhető olyan konkrét szabály, ami kifejezetten a nevek folyosón történő kiabálását tiltja, de az az általános előírás, hogy az orvosi titkot a kezelője köteles megtartani, erre az esetre is vonatkozik. Orvosi titoknak számít, hogy egy meghatározott személy milyen szakrendelésen jelenik meg. Az egészségügyi dokumentáció kezelésére részletes szabályok találhatók a jogrendszerben. Így arra is, hogy egy betegkartonba ki olvashat bele. Idegenek, más betegek nyilvánvalóan nem tekinthetnek bele bizalmas orvosi dokumentációkba.

Ahogyan kifejezett tilalom van arra is, hogy - néhány kivételtől eltekintve - a vizsgálóhelyiségben a kezelést végző orvoson és az egyéb betegellátó személyeken kívül más személy is jelen legyen.

Tulajdonképpen valamennyi említett szituációra van érvényes jogi szabályozás. A gondok forrását nem a jogszabályok szövegében vagy azok hiányosságaiban kell keresni; a probléma a szabályok érvényesülésével van. Logikusan merülhetne fel az a következtetés, hogy a méltatlan helyzetek abból következnek, hogy a szabályokat nem ismerik azok, akiket köteleznek.

Ezt a feltételezést azonban rögtön el is vethetjük, hiszen az egészségügyi képzésnek minden bizonnyal része az a vizsga is, ahol számot kell adni az egészségi állapotra vonatkozó adatok kezelésének szabályairól. (Ha valahol nincs ilyen vizsga, az persze hiányosság.) De ha a vizsgára megtanultak gyorsan elfelejtődnek is, az említett helyzetek akkor is elkerülhetők lennének a kulturált, udvarias viselkedés szabályainak megtartásával és némi empátiával.

Annak oka, hogy a beteg magánszférájára nem figyelnek oda, az ismerethiány helyett sokkal inkább az lehet, hogy egyesek nem is akarják betartani, esetleg egyszerűen nem tartják fontosnak betartani ezeket a normákat. Az is elképzelhető, hogy arról van szó: nem érdekeltek, sőt talán egyenesen ellenérdekeltek a magánszféra védelmében. A beteg információs kiszolgáltatottsága ugyanis éppen az egészségügy hatalmi helyzetét erősíti meg. Ez a hatalmi helyzet kényelmes is, hiszen aki ilyen helyzetben van, az kevésbé átlátható, nem ellenőrizhető, végső soron nem elszámoltatható.

Érdemes elgondolkodni azon, lehet-e tenni valamit a helyzet megváltoztatásáért. Nyilvánvalóan az lenne a legjobb, ha a beteg magánszféráját semmibe vevők szemlélete változna meg, ha maguk is fontosnak tartanák a magánszférát védő szabályok megtartását. Ez kialakulhatna magától is, ennek esélye azonban kifejezetten csekély, ha ellenérdekeltség áll fenn. Addig is külső kényszerek eredményezhetnek valamiféle változást.

Forrás: comment.hu alapján
Vannak-e jogaink a kórház folyosóján?

Kapcsolódó anyagok

Kollegiális Vezetés -- az új Háziorvosi Szakfelügyelői Rendszer

Tízpárti egészségügyi vállalás született Magyarországon

Hozzászólások:

1.,   Adorjánné Lantos Szilvia mondta   2017. Május 27., Szombat 13:07:56

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Nobel-díj - Závodszky Péter: a krio-elektronmikroszkópia az utóbbi évek egyik legnagyobb metodikai áttörése

Az utóbbi évek egyik legnagyobb módszertani áttörésének nevezte a krio-elektronmikroszkópiát Závodszky Péter. Ez a technikai eszköz lehetővé teszi, hogy az élettudomány "eddig fel sem tett kérdésekre" is válaszokat keressen - mondta biofizikus az MTI-nek az után, hogy Stockholmban szerdán bejelentették, a biomolekuláris kutatásokban, a biomolekuláris struktúrák nagyfelbontású vizsgálata során alkalmazott módszer kidolgozásáért ítélték oda az idei kémiai Nobel-díjat.

Tovább


A 3D-nyomtatás orvosi felhasználásáról tanácskoznak Pécsen

A háromdimenziós nyomtatással előállított protézisek, a személyre szabott medicina, a szövetnyomtatás és a rehabilitációs robotika témaköreit is felöleli a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Szentágothai János Kutatóközpontjában csütörtökön kezdődő interdiszciplinális konferencia.

Tovább


Gének, etikák, génetikák

A minket körülvevő valóságnak kétféle megközelítése, leírása létezik egymás mellett: egy természettudományos, amelyben a számok, a függvények, a kiszámíthatóság, az ellenőrizhetőség, az igazolhatóság a fő szempontok, és egy humán, művészeti, amelyben a nyelvi megragadhatóság, a többszólamúság, az időbeli változékonyság, a képzelőerő domináns szerepe, a művészeti szabadság a meghatározó jellemzők.

Tovább


Növénybiológus és kutatóorvos kapta A nőkért és a tudományért díjat

Két kutató vehette át a Magyar Tudományos Akadémián az UNESCO A nőkért és a tudományért elnevezésű pénzdíjas elismerését, amely fiatal nőket ösztönöz tudományos munkájukban. A díjat Tóth Szilvia Zita növénybiológusnak és Wohner Nikolett kutatóorvosnak ítélte az akadémikusokból álló zsűri.

Tovább


Milyen jogaink vannak a kórházi folyosón?