hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Semmelweis ma mit szólna hozzánk?


Semmelweis ma mit szólna hozzánk?

| |
 

Az infekciók és az egyre növekvő számú multirezisztens baktériumok (MRK) komoly kihívást jelentenek a betegellátásban. Mindamellett, hogy romló halálozási mutatókat eredményeznek, a gyógyítás direkt és indirekt költségeit is megsokszorozzák. Míg a nyugati országokban tíz éves múltra tekint vissza az egészségügyi infekciókontroll (IC) addig hazánkban leginkább a kórházak menedzsmentjétől függ, mekkora hangsúlyt helyeznek a fertőzések kivédésére. Az IME egészségügyi szaklap kétnapos, I. Országos Infekciókontroll és Továbbképzés Konferenciáján a szakemberek egyetértettek abban, hogy a fertőzések csökkentése és megelőzése érdekében elengedhetetlen a szakmai útmutatókban lefektetett és jogszabályokkal megerősített IC tevékenység.

Semmelweis ma mit szólna hozzánk? – tette fel a kérdést a konferencia résztvevőinek Paller Judit országos tisztifőorvos, aki előadásában elmondta, a hazai, aktív ellátást nyújtó kórházakban százezer ellátással összefüggő infekció történt, ezek 35 százaléka megfelelő infekciókontrollal elkerülhető lett volna. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) által működtetett Infekciókontroll és Antibiotikum Bizottság a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) minőségügyi szakemberei és az Országos Epidemiológiai Központ szakemberei közösen dolgoztak ki egy infekciókontroll cselekvési tervet, amelyet eljuttattak az egészségügyért felelős államtitkársághoz is.

A terv alapját az antimikrobális rezisztencia visszaszorítására készült európai cselekvési terv, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által készített stratégiai akcióterv adja, amelynek szükségességét az indokolta, hogy egy 2009-es felmérés adatai szerint az ellátással összefüggő, és az MRK fertőzések együttesen közel ötmillió fertőzést és 62 ezer ember halálát okozták évente Európában, ez18,5 millió többlet ápolási napot eredményezett, 8 milliárd Euró költségnövekedéssel.

Elszigetelt ágazati erőfeszítésekkel nem küzdhető le a probléma, Paller Judit szerint a humán egészségügy stratégiai partnere az állategészségügy, hiszen ott igen számottevő a terápiás és nem terápiás antibiotikum használat (az összes antibiotikum 70 százaléka), amely a táplálékláncon és a természet körforgása útján jut az emberi szervezetbe.

Sokat beszélünk, ám kevés az esély a cselekvésre – mondta a tisztifőorvos az Infekciókontroll és Antibiotikum Bizottság munkáját jellemezve. Ugyanis „jelenleg a gyógyító egészségügy átalakításával foglalkozik a politika, és kevéssé hallják meg, amit mi mondunk.” Pedig a döntéshozók feladata lenne, hogy a jogszabályi háttér megteremtésével kikényszerítse a stratégia és az intézkedési terv betartását az ágazatban, sajnos azonban még a Semmelweis Terv sem foglalkozik hangsúlyosan az IC kérdésével, a járványügy kérdésében a gyógyításra és az ellátásra fókuszál. Az IC széles körű bevezetését akkor is el kellene kezdeni, ha most nem állnak rendelkezésre ehhez a szükséges források, hiszen „ha mindig csak a pénzre várunk, akkor sosem kezdünk neki”.


Új protokoll


Tudományos evidenciákon alapuló, szakmák között egyeztetett, átlátható és dokumentált módon fejlesztett szakmai irányelv készül az IC-ről, erről dr. Kis Erika, a GYEMSZI Minőségügyi Főosztályának módszertani szakértője számolt be a konferencián. Bár rendelkezésre állnak az IC témájával foglalkozó irányelvek és módszertani szabályozók, ezek igen sokszínűek. A most készülő protokollon ezért a különböző szakterületek képviselői együtt munkálkodnak.

Az IC szakmai irányelv a döntési pontokon alternatív választási lehetőséget kínál, a döntési pontok azonban szakmai utasítások sorozatai, amelyek nem ajánlások, hanem kötelezően betartandó utasítások lesznek. A döntési pontokhoz rendelt finanszírozási protokollt az OEP fogja meghatározni. A törvényben megjelenő irányelv szektorsemleges lesz, betartása a magánellátók számára is kötelező.

A hivatalos nemzeti szintű szakmai irányelv olyan szisztematikusan kifejlesztett ajánlás-sorozat, amely adott hazai ellátási körülmények között az ellátandók jól meghatározott körére vonatkozik, és tudományos bizonyítékokra, illetve az érintett szakterület szakértőinek véleményére támaszkodva az ellátók és ellátandók adott egészségügyi ellátással kapcsolatos megfelelő döntéseit segíti elő – áll majd a protokollokat magában foglaló jogszabályban. A nemzeti szakmai irányelv és eljárás képezi az alapját az egészségügyi szolgáltatások szervezésének, szakmai ellenőrzésének és közfinanszírozási eljárásának is.


Oldja meg az orvos?


Vélekedhet akár így is a kórház menedzsmentje, ha csak azt tartja szem előtt, hogy az utóbbi száz évben jelentősen háttérbe szorultak a járványok a diagnosztika, az immunizálás, a sterilizálás és a terápiák fejlődésének köszönhetően. Azonban ezt a konklúziót mindenképpen felül kell vizsgálni dr. Tótth Árpád a Zirc Városi Erzsébet Kórház- Rendelőintézet főigazgatója szerint, hiszen az infekciók és az MRK okozta kórképek többsége kórházi környezetben alakul ki, s ott is kell kezelni azokat, sőt bizonyos esetekben nem is lehet meggyógyítani ezeket, a betegnek élethosszig együtt kell élnie a fertőzéssel.

Miközben az ellátásra fordítható források csökkennek, elvárás, hogy a szövődmények kockázatai mind kisebbek legyenek, így a kihívás megoldása nem csupán orvosi, hanem menedzsmentfeladat is. A főigazgató a megelőzésben látja a leghatásosabb fegyvert, amelyet a biztonságos kórházi környezet, a monitorozott gyógyító folyamatok adnak. Nagy hangsúlyt kell helyezni a kommunikációra is, hiszen sok esetben az egyes szereplők nem szívesen beszélnek az esetlegesen fellépő fertőzésekről. Holott a párbeszéd – és nem a felelősségre vonás – az osztályon belül, az osztályok között, az intézményen belül és az intézmények között éppen a megoldást szolgálnák.
A betegellátás biztonságát csak az IC-vel tudatosan foglalkozó menedzsment szolgálhatja, a tartós eredményekhez korszerű elvekre épített, tudatosan működtetett, forrásokkal ellátott IC rendszer szükséges.


(Rá)fizet a beteg és a kórház


A betegre és a kezelő intézményre hárulnak a nozokomiális infekciók terhei a hazai finanszírozási rendszerben – mondta Prof. dr. Ludwig Endre, a Semmelweis Egyetem Infektológiai Tanszéki Csoportjának vezetője. Az MRK okozta infekciók kezelésének költségei az új, és emiatt drága antibiotikumok hiánya miatt nem emelkednek érdemlegesen, a gombás fertőzések kezelésére használt modern készítmények alkalmazása sem emeli érdemben a terápiák költségeit, hiszen utóbbiakat is éppen magas áruk miatt mellőzik a kezelésben.

Nem jelenik meg a hazai statisztikákban a nozokomiális infekciók száma, így azt sem kalkulálhatjuk pontosan, hogy mennyit is költünk ezekre, a kórházakban alkalmazott kódolási rendszer sem alkalmas a fertőzések követésére. A hosszabb ápolási idő, a diagnosztika, a hatékonyabb antimikróbás gyógyszerek alkalmazása drágíthatják a fertőzött beteg ellátását, ahogyan a mikrobiológiai vizsgálatok is – igaz, a professzor szerint ezek száma nem jelentős. A gyógyító intézmények számára komoly nehézséget okoznak ezek az infekciók, hiszen a HBCS rendszerén keresztül a kezelés megnövekedő költségeit – néhány kivételtől eltekintve – nem lehet érvényesíteni.

A „kivénhedt gyógyszerek napi terápiás költsége elhanyagolható” – fogalmazott Ludwig Emil, hiszen a kezeléshez csak olcsó generikumok állnak az orvos rendelkezésére. Az antifungális gyógyszerek drágák, ezekhez a magyar beteg hozzá sem jut, még akkor sem, ha ezek alkalmazása másutt evidencia.

A hazai ellátórendszerből hiányoznak az ösztönzők, a jelenlegi struktúra egyetlen szereplőt sem késztet arra, hogy fellépjen a nazokomiális infekciók ellen, és intézkedési stratégiát dolgozzon ki. Kórházainkban az IC színvonala az éppen aktuális menedzsment hozzáállásán, lelkesedésén múlik, ahogy az orvosokat, az ápolószemélyzetet is csak az motiválja, hogy segítsenek a betegen.


Forró téma


A statisztikák azt mutatják, hogy a magyar kórházakban az egészségügyi ellátáshoz kapcsolható infekciók száma akár Európához, akár az Egyesült Államokhoz viszonyítva alacsony, bár ez a statisztika kevéssé hihető, oka inkább az, hogy nem kezeljük megfelelően a problémát. Prof. dr. Domján Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy a kívánatos kórházi ágy kihasználtság 70 százalékos lenne az infekciók megelőzésének tekintetében, ugyanakkor nálunk 100-105 százalékos telítettséggel működnek az intézmények. Sem infrastruktúrában, sem munkaerőben nem vagyunk felkészültek az IC-re, ahogyan az olyan alapvető diagnosztika sem áll rendelkezésre, mint a megfelelő számú mikrobiológiai laboratórium, amelyek számát az utóbbi években megtizedelték.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2012-10-26


Kulcsszavak

infektológia, nazokomiális infekciók, betegbiztonság

Kapcsolódó anyagok

A biohasonlók térhódítása - A Figyelő 2017;1

Az infektológia rövid története

Sebészeti csekklisták alkalmazása a betegbiztonság érdekében

Az orvosszakmai minőség és a betegbiztonság menedzselése egy nemzetközi dialízishálózatban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Anaerococcus nagyae – az új faj

A Szegedi Tudományegyetem professzorasszonyának nevét (Nagy Erzsébet) viseli az az anaerob baktérium, melyet nemrégiben fedeztek fel Hollandiában.

Tovább


A betegek élete a kézhigiénén múlik

A kórházi fertőzések csupán 20 százalékkal szoríthatók vissza előírásokkal, a prevenció 80 százaléka a kezünkben van.

Tovább


Ebola: a legkisebb rizikójú országok között vagyunk

Járvány akkor sem lenne, ha behurcolnák a betegséget

Tovább


In memoriam Szalka András

Hatalmas veszteség érte a magyar orvostársadalmat. Életének 73. évében meghalt Szalka András dr., a Szent László Kórház nyugalmazott orvosigazgatója, osztályvezető főorvosa, a hazai infektológia kimagasló szaktekintélye.

Tovább


Semmelweis ma mit szólna hozzánk?