• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 133.5 kbyte )

• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 133.5 kbyte )

Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás

The patient centered paradigm. A betegközpontú paradigma. Vagyis a betegközpontú egészségügy. Lehet-e, és ha igen, hogyan? Az 1990-es évek közepén a néhai Pogány Ta­más által alapított, az akkori HIETE és a montreali McGill University közös projektjeként futó Kanadai-Magyar Egészségügyi Menedzser Képző Intézet (KEMI) hallgatójaként hallottam először erről a fogalomról, jónéhányad magammal, köztük jelenleg is aktív vezetőkkel.

Szophoklész, a nagy görög drámaíró az élet bánat - és kimondatlanul - testi-lelki fájdalom, betegség nélküli, „sine morbo” befejezését tartja a „boldogságnak”. Plinius írja Asclepiadesről a Természetrajzban: „A Fortunával kötött fogadása tette híressé, hogy ne tekintsék többé orvosnak, ha ő maga valaha is bármilyen módon megbetegszik.

A jelen töprengésünk hosszú időre nyúlik vissza, a várható karácsonyi bőséges lakomák övezte ünnep csak a végső ösztönzést adta az elszánáshoz: ne halogassunk tovább - hiába várjuk jó ideje -, hogy más szakemberek mondják ki a lényeget; olyanok, akik nálunk még közelebb állnak a témához.

A LAM eddigi 24 évében mindig volt valaki, egy nálam idősebb, tapasztaltabb, bölcsebb szerkesztőtársam, aki néha nem titkolt örömmel, néha egy nagy sóhaj utáni jóleső büszkeséggel elvállalta a mindenkori ünnepi, karácsonyi számunkba a Töprengő megírását.