hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2002;12(6-7)


 


Nõk az egészségügyben


Nõk az egészségügyben
Frenkl Róbert
| | |
 
Nõk az egészségügyben és persze a társadalomban. Nincs meghatározóbb a személyes élménynél. Még 1994-ben, az akkori országgyűlési választások elõtti kampányban meghívtak Veér András kollégámmal együtt egy kerekasztalbeszélgetésre, amelyet a nõk helyzetérõl tartottak.

Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

The patient centered paradigm

The patient centered paradigm. A betegközpontú paradigma. Vagyis a betegközpontú egészségügy. Lehet-e, és ha igen, hogyan? Az 1990-es évek közepén a néhai Pogány Ta­más által alapított, az akkori HIETE és a montreali McGill University közös projektjeként futó Kanadai-Magyar Egészségügyi Menedzser Képző Intézet (KEMI) hallgatójaként hallottam először erről a fogalomról, jónéhányad magammal, köztük jelenleg is aktív vezetőkkel.

Tovább


Sine morbo

Szophoklész, a nagy görög drámaíró az élet bánat - és kimondatlanul - testi-lelki fájdalom, betegség nélküli, „sine morbo” befejezését tartja a „boldogságnak”. Plinius írja Asclepiadesről a Természetrajzban: „A Fortunával kötött fogadása tette híressé, hogy ne tekintsék többé orvosnak, ha ő maga valaha is bármilyen módon megbetegszik.

Tovább


Étrend vagy élettrend? Egy primáta elmélkedései

A jelen töprengésünk hosszú időre nyúlik vissza, a várható karácsonyi bőséges lakomák övezte ünnep csak a végső ösztönzést adta az elszánáshoz: ne halogassunk tovább - hiába várjuk jó ideje -, hogy más szakemberek mondják ki a lényeget; olyanok, akik nálunk még közelebb állnak a témához.

Tovább


Megváltásra várva - Karácsonyi gondolatok a szabadságról

A LAM eddigi 24 évében mindig volt valaki, egy nálam idősebb, tapasztaltabb, bölcsebb szerkesztőtársam, aki néha nem titkolt örömmel, néha egy nagy sóhaj utáni jóleső büszkeséggel elvállalta a mindenkori ünnepi, karácsonyi számunkba a Töprengő megírását.

Tovább