hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2010;20(11)


 


Megmentőre várva...
- Egy vitairat margójára


Megmentőre várva...  
- Egy vitairat margójára
Kapócs Gábor
| |
 
Dr. Kapócs Gábor Töprengője a hazai egészségügy átalakításának hosszú és konfliktusokkal terhes „nagy menetelését” elemzi drámai erővel.

Kapcsolódó anyagok

A random variancia mint karcinogén tényező?

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

A hypertonia története - Paul Dudley White (1886-1973)

Társasági hírek

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

The patient centered paradigm

The patient centered paradigm. A betegközpontú paradigma. Vagyis a betegközpontú egészségügy. Lehet-e, és ha igen, hogyan? Az 1990-es évek közepén a néhai Pogány Ta­más által alapított, az akkori HIETE és a montreali McGill University közös projektjeként futó Kanadai-Magyar Egészségügyi Menedzser Képző Intézet (KEMI) hallgatójaként hallottam először erről a fogalomról, jónéhányad magammal, köztük jelenleg is aktív vezetőkkel.

Tovább


Sine morbo

Szophoklész, a nagy görög drámaíró az élet bánat - és kimondatlanul - testi-lelki fájdalom, betegség nélküli, „sine morbo” befejezését tartja a „boldogságnak”. Plinius írja Asclepiadesről a Természetrajzban: „A Fortunával kötött fogadása tette híressé, hogy ne tekintsék többé orvosnak, ha ő maga valaha is bármilyen módon megbetegszik.

Tovább


Étrend vagy élettrend? Egy primáta elmélkedései

A jelen töprengésünk hosszú időre nyúlik vissza, a várható karácsonyi bőséges lakomák övezte ünnep csak a végső ösztönzést adta az elszánáshoz: ne halogassunk tovább - hiába várjuk jó ideje -, hogy más szakemberek mondják ki a lényeget; olyanok, akik nálunk még közelebb állnak a témához.

Tovább


Megváltásra várva - Karácsonyi gondolatok a szabadságról

A LAM eddigi 24 évében mindig volt valaki, egy nálam idősebb, tapasztaltabb, bölcsebb szerkesztőtársam, aki néha nem titkolt örömmel, néha egy nagy sóhaj utáni jóleső büszkeséggel elvállalta a mindenkori ünnepi, karácsonyi számunkba a Töprengő megírását.

Tovább


Megmentőre várva... - Egy vitairat margójára