hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Húsz év a tehetségekért


Húsz év a tehetségekért

| |
 

A képsorokon szigorú tanárok vonják felelősségre a dadogó, felelni nem tudó kisdiákokat, vagy épp nevetségessé teszik őket az osztály előtt. Mi is a neved, fiam? – kérdezik aztán a letorkolt gyerekektől. Szent-Györgyi Albert, Bíró László, Kandó Kálmán – felelik azok. Figyeljünk a tehetségekre! Támogassa adója egy százalékával a Nemzeti Tehetség Programot! – látjuk a záró képeken. Mi is a neved? Nemzeti Tehetség Program? Utána jártunk, mi is az.


Tehetség, szorgalom, alázat

Dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum elnökeként beszélt a tehetséggondozásról. Mint mondta, a hivatását szerető tanár pályája alatt többször átélheti, hogy tanítványai felülmúlják „mesterüket”. Volt tanárként boldoggá tették szárnyaló diákjai.

Tehetség alatt nemcsak a Nobel-díjasok eredményeit érti, különös képességet, tehetséget fizikai és szellemi értelemben egyaránt felmutathat valaki. A tárgyi világ szintjén akár egy kiváló asztalosmunka, egy épület, szépen megalkotott cipő, frizura… Magát a tehetséget azonban fel kell fedezni, és gondoskodni arról, hogy ne kallódjon el, fejlődjön.

Meg kell tanulnunk a tehetséges emberekkel együtt élni, ami nem mindig könnyű dolog – mondja. A tehetség elkallódhat, olykor önmaga ellen fordulhat, kivált, ha nem kap empatikus támogatást és nem talál ösztönző közeget. Az önpusztító magatartásformák és a depresszió mögött gyakorta az egyéni képességek kibontakoztatásának hiánya áll. Ezért roppant fontos az egyén és a közösség szempontjából a tehetséggondozás, az alkotóerők felszabadítása és az ennek megfelelő pedagógiai valamint az intézményi háttér biztosítása.

A tehetség elvarázsol bennünket, de a csodálatot gyakorta irigység övezi, s ez ellen a legkiválóbbak sajnos szinte egyáltalán nincsenek felvértezve – figyelmeztet Hoffmann Rózsa. Milos Forman Amadeus című filmjében láthatjuk például, hogy a középszer milyen szélsőséges módon viszonyulhat a ragyogó géniuszhoz. Ez a mű – bár részben a költői fantázia terméke – kiválóan bemutatja, hogy a kisszerű közegben milyen indulatokat gerjeszthet a tehetség.

Épp ezért, a tehetségeket terelgető tanárok soha nem felejthetik el: fel kell készíteni a kiemelkedő képességű gyermekeket, hogy a csúcs felé haladva nemcsak jóindulatú emberekkel fognak találkozni. És arra a – látszólag egymásnak ellentmondó –kettős érzésre is meg kell tanítani őket, hogy a siker együtt járhat a szerénységgel és alázattal. Ebben jelentős szerepe van a jól megválasztott pedagógiának, hiszen így elkerülhetők a súlyos konfliktushelyzetek, az elmagányosodás, a kirekesztettség.

Egy közösség hajtóereje mindig is a tehetség, amelynek egyik mutatója a kreativitás. Ez az az erő, amely előbbre viszi a világot. A tehetségek, és a mindennapi szorgalmas emberek munkája segít abban, hogy hazánk kilábaljon a válságból. Ismert tény, hogy a gyorsan fejlődő országok a tehetségek felkarolásában is élen járnak; Dél-Koreában például külön törvény szabályozza a kiemelkedő matematikai képességű fiatalok képzését.

Arra a kérdésre, hogy miben más a mostani Nemzeti Tehetség Program (NTP), mint a korábbiak, Hoffmann Rózsa azt felelte: tanárként megtapasztalhatta, hogy a célok között mindig szerepelt a tehetséggondozás, ám az oktatásirányítás nem rendelt hozzá szisztematizált programot. Az egyes iskolák pedagógusainak belátására bízta ezt a feladatot, alkalmanként egy-egy pályázat is megjelent, de nem állt föl egy jól átgondolt rendszer. Mostanra azonban kiépültek az úgynevezett Tehetségpontok, hálózatot alkotnak, a tehetséggondozás a közbeszéd tárgya lett és része a pedagógusok továbbképzésének. Hozzátette: Magyarország azonban már bebizonyította, hogy kiváló iskolarendszerével tehetségprogram nélkül is Nobel-díjasokat, különös tehetségeket tud adni a világnak. E téren tehát nincs mit szégyenkeznünk.



A Tehetség Fórum elnökeként ügyel arra, hogy a pályázatokban, beszámolókban elsőbbséget kapjanak azok a programok, melyekben a pénz útja a gyermek képzésében világosan nyomon követhető. 2011-ben, az EU elnöki tisztének betöltése idején sikerült elfogadni egy nyilatkozatot, melyben deklarálták a tehetség-ügy fontosságát. Elfogadták továbbá az Európai Tehetségnapra vonatkozó magyar javaslatot, és azt, hogy a tehetségek „ünnepe” Bartók Béla születésének napja legyen.

Hogy a politikust és a tehetséggondozásban elkötelezett tanárt hogy lehet személyében összeegyeztetni, véleménye szerint most nem kérdés, hiszen az oktatáspolitikának elsőbbséget élvező területe, amely immáron nyíltan vállalható feladattá vált. Másrészről – mondta az államtitkár –, a politika területe sem nélkülözheti a tehetségeket. A politika, akárcsak a pedagógia, a hatni tudás művészete is, melyben a többletet hordozó emberek kaphatnak szerepet, érhetnek el sikereket. Hoffmann Rózsa szeretné, ha minél több politikus támogatná a tehetséggondozást, miként azt is, ha minél több tehetséges politikus dolgozzon az ország jobbításáért.


Az alma, mint az elme, időre érik

Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója szerint a tehetség valamilyen adottságon, érzéken alapul, de ahhoz, hogy valóban megmutatkozzon, sok munka, szerencse, elhivatottság és alázat kell. Ha csak az üzleti vagy a tudományos életet nézzük, mindenütt azonnali sikerre áhítoznak. Ez a szemlélet azonban épp ellene dolgozik a valós tehetségnek, melynek része a felkészülés, az időnként átélt kudarc, a hasznos szenvedés, a szorongás – merthogy a tartós sikerhez kitartásra is szükség van. Az idő szorításában a közgondolkodás átalakítása a legnehezebb feladat. Bizonyos értelemben az iskola is, a maga differenciálatlan követelményeivel, „agyonnyomja” a gyerekeket, de a szülők elvárása is rendkívül teljesítményorientált.

Mindenki azt szeretné, ha már első évben idegen nyelven írni, olvasni, számolni tudna a nebuló, sőt az informatikát is tanulná. Régi bölcsesség, „az alma, mint az elme, időre érik”. Időt kellene hagyni a folyamatoknak, kifutást a történeteknek. Egy statisztika szerint az iskolai és az életben való eredményesség korrelációja rendkívül alacsony, az iskolában sikeres fiatalok 20 %-a lesz csak az életben is eredményes. Az iskola a normával való azonosulást osztályozza, a munkahely pedig a problémamegoldást.
A Nemzeti Tehetség Program a komoly műhelymunkát, a mester-tanítvány viszonyt, a szakkollégiumok működését helyezi előtérbe, az odafigyelést, a valódi, személyes kapcsolatot támogatja, tehát lassítja a folyamatokat.

Muszáj ezt tennie, mert egy idő után a gyorsulást a szétesés követi. Ilyen értelemben e támogató rendszer jó kontrasztja a világnak: miközben mindenki a gyorsulás bűvöletében él, a gyerek egyszer csak megáll, gondolkodik, megragadja a pillanatot, elmélyül valamiben, teret ad a tehetségnek.


Ha létrejön a visszacsatolás

2012. január 1-étől a Nemzeti Tehetség Program számos pályázati lehetőséget nyújt azon szervezetek, intézmények, immáron a civil szervezetek számára is, az óvodáktól a felsőoktatásig, melyek a tehetségek felkarolásával, gondozásával foglalkoznak. Szem előtt tartja a kisiskolákat, a hátrányos helyzetű gyermekeket, a határon túli magyarságot is. A 2008-as országgyűlési határozat eredményeként immár húsz évre van tehetséggondozó programja az országnak. A Nemzeti Tehetség Program végrehajtásának 2009-2010. évi cselekvési programjában e célra másfél milliárd forintot fordítottak, a 2012-es évben már közel három milliárd forintról beszélünk. A pályázatkezelés, a beérkezett pályázatok formai és pénzügyi ellenőrzése, a szerződéskötés, a pénzügyi lebonyolítás és ellenőrzés a Wekerle Sándor Alapkezelő feladata – mondta dr. Szvathné dr. Szalay Márta, a pályáztatás szakmai irányítását végző Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos és szakmai főigazgató-helyettese.

Az ehhez szükséges pénzügyi alap még a tavalyi Munkaerő-piaci Alap forrásából, illetve a személyi jövedelemadó második, az egyház vagy a kiemelt költségvetési előirányzat javára felajánlható egy százalékából áll. Itt az első helyen szerepel a Nemzeti Tehetség Program. A magánszemélyek tehát dönthetnek úgy, hogy az adójuk egy százaléka e program számára fordítódjon.

A program célja, hogy a fiatalok tehetségét időben felismerjék, támogassák, hogy ők majdan itthon kamatoztassák tudásukat. Hangsúlyt helyezünk a tapasztalatok továbbadására is. Az adaptálható projektekből egy kínálati listát szeretnénk felajánlani a későbbi pályázók számára. Fontos, hogy a helyi civil erők segítségét is használja egy-egy pályázó iskola, óvoda. Szerencsés esetben létrejön a visszacsatolás, azaz egy támogatott fiatal a tanulmányai után visszatér abba a közegbe, ahonnan jött, s a továbbiakban ő mentorálja, támogatja annak tagjait tehetségük kibontakoztatásában.


Nem elég, ha egy fiatal tehetséges

Dr. Polonkai Mária, a Nemzeti Tehetség Program Szakmai Tanács vezetője évtizedek óta foglalkozik a tehetséggondozással, ő dolgozta ki az Arany János Tehetséggondozó Programot, valamint javaslattevőként működik a Nemzeti Tehetség Program kétéves cselekvési terveinek megvalósításában. Ő azt tartja fontosnak, hogy a hagyományra építsünk, hiszen a tanárok, óvónők, tanítók elhivatottságból eddig is foglalkoztak a tehetségekkel az iskolai műhelyekben, sportkörökben, művészeti csoportokban, egyházi és alapítványi iskolákban és magánkezdeményezésekben egyaránt.

Most állami támogatással gyakorolhatják az előírt alapokon túli képességfejlesztést, a gazdagítást. Mindez magyar specialitásnak is tekinthető, hiszen a hazai tehetségfejlesztés nem a máshol ismert szegregációra a kiválók elkülönítésére, léptetésre törekszik. A felsőoktatásban az egy-egy professzor körül kialakult szellemi iskolákat, valamint a szakkollégiumokat, tehát az önjáró módon is működő mentorált kapcsolatokat is erősíteni kívánják. Hangsúlyt helyeznek a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésére s az állami gondoskodásban részesülők, fogyatékkal élő fiatalok tehetséggondozására is. . Külön foglalkoznak a cigány fiatalok érdeklődésének felkeltésével, és csatlakozásukkal a támogatási rendszerhez.

Polonkai Mária saját tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy az ügynek meg kell nyerni a családokat is. Közös kirándulásokra, családlátogatásokra, együttes programokra kell invitálni a szülőket, mert ha nem engedik el a szülők a foglalkozásra, versenyre a gyermeket, ha nem tudnak továbbtanulni, minden belefektetett munka elvész. Mivel EU-s forrásokból nem lehet a határon túli magyarokat támogatni, jó, hogy van hazai forrás és ebből ezt meg lehet tenni. A támogatásnak egy célja van: valamilyen mérhető eredményt kell produkálni. Az Arany János Tehetséggondozó Program iskoláiban például a fiatalok jogosítvánnyal, nyelvvizsgával, ECDL vizsgával és érettségi bizonyítvánnyal hagyják el az ötödik évet.

Mivel a Nemzeti Tehetség Programot húsz évre tervezték, nem szabad türelmetlennek lenni, meg kell várni, amíg kialakul és működésképes lesz e lehetőség felhasználásának gyakorlata. El kell juttatni a róla szóló információt a legtávolabbi kisiskolákba is. Nem elég, ha egy fiatal tehetséges, még az sem, ha ezt felismerik és támogatják, mert neki is akarnia kell a sikert és tennie kell az ügy érdekében – mondja Polonkai Mária

Nemzeti Tehetség Programra - melynek technikai száma1823 - is át lehet utalni a személyi jövedelemadó 1 %-át. Ezzel mindenki támogathatja a hazai tehetségeket,hozzájárulhat a kiemelkedő képességek gondozásához.


eLitMed.hu
Gyimesi Ágnes




Kapcsolódó anyagok

Útmutató szerzőinknek

Nagy kockázatú hypertoniás betegek telemedicinális gondozásának célvérnyomás-elérést segítő és vérnyomás-variabilitást csökkentő hatása. HIRIHYP_TELEMED MHT

Az antihipertenzív kezelés hatását befolyásoló tényezők eredményességének vizsgálata (CONADPER-HU)

Hol vannak a „vérnyomásgének”?

A hypertonia kezelése szívelégtelen betegekben: a 2016-os európai és a 2017-es észak-amerikai ajánlás összevetése

Hozzászólások:

1.,   Schopper Péter mondta   2012. Március 17., Szombat 09:05:36
A tehetséggondozás jegyében az iskolai természettudományos veresenyek anyagi támogatása megszűnőben van. (Szép példa az idei Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny, ahol a budapesti fordulóra bejutók jutalma az volt, hogy fizethettek 1000 Ft nevezési díjat (ami értem én, hogy nem sok, de a továbbjutás jutalmaként furcsa). Emellett az iskolákban nincs anyagi keret a tehetséggondozó szakkörökre, az iskoláknak arra sincs keretük, hogy egy versenyre utazó diák útiköltségét vagy szállását fizesse, a versenyeken résztvevő tanár szabad idejében (mert neki sok van) javíthat (mondjuk szombat, vasárnap és ha szerencséje van talán az útiköltségét és a szállását kifizetik). Eközben a Program támogat olyan tanár továbbképzéseket, amiből sem a diáknak, sem a tanárnak semmi szellemi haszna nincs, ellenben a tanfolyam tartójának annál inkább.
"Dél-Koreában például külön törvény szabályozza a kiemelkedő matematikai képességű fiatalok képzését." Örülünk neki.
" Bizonyos értelemben az iskola is, a maga differenciálatlan követelményeivel, „agyonnyomja” a gyerekeket, de a szülők elvárása is rendkívül teljesítményorientált." Támogatja-e ma az oktatásirányítás a differenciáltan a tehetségek kibontakozását? Egy példa: Régen egy OKTV országos 1-10 (nem emlékszem, lehet, hogy 1-15 vagy több), helyezett szakirányban felvételi nélkül továbbtanulhatott, a kétszintű érettségi bevetetésekor 100%-os emelt érettségit kapott, aztán csak +80 pontot (ami korábban a maximálisan adható + pont volt) és ma is +80 pontot kap, pedig most a maximálisan kapható + pontszám 100. Ezzel egyre jobban értékét veszti a tanulmányi verseny, amihez az is hozzájárul (ami önmagában helyes), hogy aki két kötelező emelt vizsgát kell, hogy tegyen az eleve kap a két vizsga miatt +100 pontot, tehát a versenyen szerzett pontjai nem érnek semmit. És még egy, bár neves külföldi egyetemek felvételi nélkül, ösztöndíjjal felveszik a Nemzetközi Diákolimpiák jó helyezetteit, náluk erre egy fél + pont sem jár. És sorolhatnánk.
"Arany János Tehetséggondozó Program iskoláiban például a fiatalok jogosítvánnyal, nyelvvizsgával, ECDL vizsgával és érettségi bizonyítvánnyal hagyják el az ötödik évet."
Biztosan nem keverik össze itt a tehetséggondozást a felzárkóztatással? Amire lehet hogy nagyobb szükség is van mint a tehetséggondozásra, de ne hívjuk tehetséggondozásnak, ami nem az, bármilyen fontos cél is az.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Folytatódhat a Nemzeti Agykutatási Program

További négy évig folytatódhat a Nemzeti Agykutatási Program (NAP)...

Tovább


Európa alkalmazkodóképességéről tanácskoznak az Akadémián

Európa alkalmazkodóképességéről kezdődött nemzetközi tanácskozás Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián (MTA). Az eseményen a kontinens jövőjének és fenntartható fejlődésének több témáját is érintik, az olvadó gleccserektől a menekültek lelkiállapotáig.

Tovább


Amazónia egy védett területét engedik át a bányászatnak

A brazil kormány megszüntette a természetvédelmi státuszát egy területnek az Amazonas-medencében, hogy megkezdődhessen a régió természeti kincseinek kitermelése.

Tovább


Több mint 2,5 millió éves jégmintát hoztak a felszínre az Antarktiszon

Egy 2,7 millió éves jégmagot hoztak a felszínre az Antarktisz egy pontján a Princetoni Egyetem, a Scripps Oceanográfiai Intézet, a Maine-i Egyetem és az Oregoni Állami Egyetem kutatói, akik a párizsi Goldschmidt konferencián ismertették az eredményeiket.

Tovább


Húsz év a tehetségekért