hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Húsz év a tehetségekért


Húsz év a tehetségekért

| |
 

A képsorokon szigorú tanárok vonják felelősségre a dadogó, felelni nem tudó kisdiákokat, vagy épp nevetségessé teszik őket az osztály előtt. Mi is a neved, fiam? – kérdezik aztán a letorkolt gyerekektől. Szent-Györgyi Albert, Bíró László, Kandó Kálmán – felelik azok. Figyeljünk a tehetségekre! Támogassa adója egy százalékával a Nemzeti Tehetség Programot! – látjuk a záró képeken. Mi is a neved? Nemzeti Tehetség Program? Utána jártunk, mi is az.


Tehetség, szorgalom, alázat

Dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum elnökeként beszélt a tehetséggondozásról. Mint mondta, a hivatását szerető tanár pályája alatt többször átélheti, hogy tanítványai felülmúlják „mesterüket”. Volt tanárként boldoggá tették szárnyaló diákjai.

Tehetség alatt nemcsak a Nobel-díjasok eredményeit érti, különös képességet, tehetséget fizikai és szellemi értelemben egyaránt felmutathat valaki. A tárgyi világ szintjén akár egy kiváló asztalosmunka, egy épület, szépen megalkotott cipő, frizura… Magát a tehetséget azonban fel kell fedezni, és gondoskodni arról, hogy ne kallódjon el, fejlődjön.

Meg kell tanulnunk a tehetséges emberekkel együtt élni, ami nem mindig könnyű dolog – mondja. A tehetség elkallódhat, olykor önmaga ellen fordulhat, kivált, ha nem kap empatikus támogatást és nem talál ösztönző közeget. Az önpusztító magatartásformák és a depresszió mögött gyakorta az egyéni képességek kibontakoztatásának hiánya áll. Ezért roppant fontos az egyén és a közösség szempontjából a tehetséggondozás, az alkotóerők felszabadítása és az ennek megfelelő pedagógiai valamint az intézményi háttér biztosítása.

A tehetség elvarázsol bennünket, de a csodálatot gyakorta irigység övezi, s ez ellen a legkiválóbbak sajnos szinte egyáltalán nincsenek felvértezve – figyelmeztet Hoffmann Rózsa. Milos Forman Amadeus című filmjében láthatjuk például, hogy a középszer milyen szélsőséges módon viszonyulhat a ragyogó géniuszhoz. Ez a mű – bár részben a költői fantázia terméke – kiválóan bemutatja, hogy a kisszerű közegben milyen indulatokat gerjeszthet a tehetség.

Épp ezért, a tehetségeket terelgető tanárok soha nem felejthetik el: fel kell készíteni a kiemelkedő képességű gyermekeket, hogy a csúcs felé haladva nemcsak jóindulatú emberekkel fognak találkozni. És arra a – látszólag egymásnak ellentmondó –kettős érzésre is meg kell tanítani őket, hogy a siker együtt járhat a szerénységgel és alázattal. Ebben jelentős szerepe van a jól megválasztott pedagógiának, hiszen így elkerülhetők a súlyos konfliktushelyzetek, az elmagányosodás, a kirekesztettség.

Egy közösség hajtóereje mindig is a tehetség, amelynek egyik mutatója a kreativitás. Ez az az erő, amely előbbre viszi a világot. A tehetségek, és a mindennapi szorgalmas emberek munkája segít abban, hogy hazánk kilábaljon a válságból. Ismert tény, hogy a gyorsan fejlődő országok a tehetségek felkarolásában is élen járnak; Dél-Koreában például külön törvény szabályozza a kiemelkedő matematikai képességű fiatalok képzését.

Arra a kérdésre, hogy miben más a mostani Nemzeti Tehetség Program (NTP), mint a korábbiak, Hoffmann Rózsa azt felelte: tanárként megtapasztalhatta, hogy a célok között mindig szerepelt a tehetséggondozás, ám az oktatásirányítás nem rendelt hozzá szisztematizált programot. Az egyes iskolák pedagógusainak belátására bízta ezt a feladatot, alkalmanként egy-egy pályázat is megjelent, de nem állt föl egy jól átgondolt rendszer. Mostanra azonban kiépültek az úgynevezett Tehetségpontok, hálózatot alkotnak, a tehetséggondozás a közbeszéd tárgya lett és része a pedagógusok továbbképzésének. Hozzátette: Magyarország azonban már bebizonyította, hogy kiváló iskolarendszerével tehetségprogram nélkül is Nobel-díjasokat, különös tehetségeket tud adni a világnak. E téren tehát nincs mit szégyenkeznünk.



A Tehetség Fórum elnökeként ügyel arra, hogy a pályázatokban, beszámolókban elsőbbséget kapjanak azok a programok, melyekben a pénz útja a gyermek képzésében világosan nyomon követhető. 2011-ben, az EU elnöki tisztének betöltése idején sikerült elfogadni egy nyilatkozatot, melyben deklarálták a tehetség-ügy fontosságát. Elfogadták továbbá az Európai Tehetségnapra vonatkozó magyar javaslatot, és azt, hogy a tehetségek „ünnepe” Bartók Béla születésének napja legyen.

Hogy a politikust és a tehetséggondozásban elkötelezett tanárt hogy lehet személyében összeegyeztetni, véleménye szerint most nem kérdés, hiszen az oktatáspolitikának elsőbbséget élvező területe, amely immáron nyíltan vállalható feladattá vált. Másrészről – mondta az államtitkár –, a politika területe sem nélkülözheti a tehetségeket. A politika, akárcsak a pedagógia, a hatni tudás művészete is, melyben a többletet hordozó emberek kaphatnak szerepet, érhetnek el sikereket. Hoffmann Rózsa szeretné, ha minél több politikus támogatná a tehetséggondozást, miként azt is, ha minél több tehetséges politikus dolgozzon az ország jobbításáért.


Az alma, mint az elme, időre érik

Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója szerint a tehetség valamilyen adottságon, érzéken alapul, de ahhoz, hogy valóban megmutatkozzon, sok munka, szerencse, elhivatottság és alázat kell. Ha csak az üzleti vagy a tudományos életet nézzük, mindenütt azonnali sikerre áhítoznak. Ez a szemlélet azonban épp ellene dolgozik a valós tehetségnek, melynek része a felkészülés, az időnként átélt kudarc, a hasznos szenvedés, a szorongás – merthogy a tartós sikerhez kitartásra is szükség van. Az idő szorításában a közgondolkodás átalakítása a legnehezebb feladat. Bizonyos értelemben az iskola is, a maga differenciálatlan követelményeivel, „agyonnyomja” a gyerekeket, de a szülők elvárása is rendkívül teljesítményorientált.

Mindenki azt szeretné, ha már első évben idegen nyelven írni, olvasni, számolni tudna a nebuló, sőt az informatikát is tanulná. Régi bölcsesség, „az alma, mint az elme, időre érik”. Időt kellene hagyni a folyamatoknak, kifutást a történeteknek. Egy statisztika szerint az iskolai és az életben való eredményesség korrelációja rendkívül alacsony, az iskolában sikeres fiatalok 20 %-a lesz csak az életben is eredményes. Az iskola a normával való azonosulást osztályozza, a munkahely pedig a problémamegoldást.
A Nemzeti Tehetség Program a komoly műhelymunkát, a mester-tanítvány viszonyt, a szakkollégiumok működését helyezi előtérbe, az odafigyelést, a valódi, személyes kapcsolatot támogatja, tehát lassítja a folyamatokat.

Muszáj ezt tennie, mert egy idő után a gyorsulást a szétesés követi. Ilyen értelemben e támogató rendszer jó kontrasztja a világnak: miközben mindenki a gyorsulás bűvöletében él, a gyerek egyszer csak megáll, gondolkodik, megragadja a pillanatot, elmélyül valamiben, teret ad a tehetségnek.


Ha létrejön a visszacsatolás

2012. január 1-étől a Nemzeti Tehetség Program számos pályázati lehetőséget nyújt azon szervezetek, intézmények, immáron a civil szervezetek számára is, az óvodáktól a felsőoktatásig, melyek a tehetségek felkarolásával, gondozásával foglalkoznak. Szem előtt tartja a kisiskolákat, a hátrányos helyzetű gyermekeket, a határon túli magyarságot is. A 2008-as országgyűlési határozat eredményeként immár húsz évre van tehetséggondozó programja az országnak. A Nemzeti Tehetség Program végrehajtásának 2009-2010. évi cselekvési programjában e célra másfél milliárd forintot fordítottak, a 2012-es évben már közel három milliárd forintról beszélünk. A pályázatkezelés, a beérkezett pályázatok formai és pénzügyi ellenőrzése, a szerződéskötés, a pénzügyi lebonyolítás és ellenőrzés a Wekerle Sándor Alapkezelő feladata – mondta dr. Szvathné dr. Szalay Márta, a pályáztatás szakmai irányítását végző Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos és szakmai főigazgató-helyettese.

Az ehhez szükséges pénzügyi alap még a tavalyi Munkaerő-piaci Alap forrásából, illetve a személyi jövedelemadó második, az egyház vagy a kiemelt költségvetési előirányzat javára felajánlható egy százalékából áll. Itt az első helyen szerepel a Nemzeti Tehetség Program. A magánszemélyek tehát dönthetnek úgy, hogy az adójuk egy százaléka e program számára fordítódjon.

A program célja, hogy a fiatalok tehetségét időben felismerjék, támogassák, hogy ők majdan itthon kamatoztassák tudásukat. Hangsúlyt helyezünk a tapasztalatok továbbadására is. Az adaptálható projektekből egy kínálati listát szeretnénk felajánlani a későbbi pályázók számára. Fontos, hogy a helyi civil erők segítségét is használja egy-egy pályázó iskola, óvoda. Szerencsés esetben létrejön a visszacsatolás, azaz egy támogatott fiatal a tanulmányai után visszatér abba a közegbe, ahonnan jött, s a továbbiakban ő mentorálja, támogatja annak tagjait tehetségük kibontakoztatásában.


Nem elég, ha egy fiatal tehetséges

Dr. Polonkai Mária, a Nemzeti Tehetség Program Szakmai Tanács vezetője évtizedek óta foglalkozik a tehetséggondozással, ő dolgozta ki az Arany János Tehetséggondozó Programot, valamint javaslattevőként működik a Nemzeti Tehetség Program kétéves cselekvési terveinek megvalósításában. Ő azt tartja fontosnak, hogy a hagyományra építsünk, hiszen a tanárok, óvónők, tanítók elhivatottságból eddig is foglalkoztak a tehetségekkel az iskolai műhelyekben, sportkörökben, művészeti csoportokban, egyházi és alapítványi iskolákban és magánkezdeményezésekben egyaránt.

Most állami támogatással gyakorolhatják az előírt alapokon túli képességfejlesztést, a gazdagítást. Mindez magyar specialitásnak is tekinthető, hiszen a hazai tehetségfejlesztés nem a máshol ismert szegregációra a kiválók elkülönítésére, léptetésre törekszik. A felsőoktatásban az egy-egy professzor körül kialakult szellemi iskolákat, valamint a szakkollégiumokat, tehát az önjáró módon is működő mentorált kapcsolatokat is erősíteni kívánják. Hangsúlyt helyeznek a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésére s az állami gondoskodásban részesülők, fogyatékkal élő fiatalok tehetséggondozására is. . Külön foglalkoznak a cigány fiatalok érdeklődésének felkeltésével, és csatlakozásukkal a támogatási rendszerhez.

Polonkai Mária saját tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy az ügynek meg kell nyerni a családokat is. Közös kirándulásokra, családlátogatásokra, együttes programokra kell invitálni a szülőket, mert ha nem engedik el a szülők a foglalkozásra, versenyre a gyermeket, ha nem tudnak továbbtanulni, minden belefektetett munka elvész. Mivel EU-s forrásokból nem lehet a határon túli magyarokat támogatni, jó, hogy van hazai forrás és ebből ezt meg lehet tenni. A támogatásnak egy célja van: valamilyen mérhető eredményt kell produkálni. Az Arany János Tehetséggondozó Program iskoláiban például a fiatalok jogosítvánnyal, nyelvvizsgával, ECDL vizsgával és érettségi bizonyítvánnyal hagyják el az ötödik évet.

Mivel a Nemzeti Tehetség Programot húsz évre tervezték, nem szabad türelmetlennek lenni, meg kell várni, amíg kialakul és működésképes lesz e lehetőség felhasználásának gyakorlata. El kell juttatni a róla szóló információt a legtávolabbi kisiskolákba is. Nem elég, ha egy fiatal tehetséges, még az sem, ha ezt felismerik és támogatják, mert neki is akarnia kell a sikert és tennie kell az ügy érdekében – mondja Polonkai Mária

Nemzeti Tehetség Programra - melynek technikai száma1823 - is át lehet utalni a személyi jövedelemadó 1 %-át. Ezzel mindenki támogathatja a hazai tehetségeket,hozzájárulhat a kiemelkedő képességek gondozásához.


eLitMed.hu
Gyimesi Ágnes




Kapcsolódó anyagok

Pályázati Felhívás - Segítő szakmában dolgozó alkotók részére

Hozzászólások:

1.,   Schopper Péter mondta   2012. Március 17., Szombat 09:05:36
A tehetséggondozás jegyében az iskolai természettudományos veresenyek anyagi támogatása megszűnőben van. (Szép példa az idei Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny, ahol a budapesti fordulóra bejutók jutalma az volt, hogy fizethettek 1000 Ft nevezési díjat (ami értem én, hogy nem sok, de a továbbjutás jutalmaként furcsa). Emellett az iskolákban nincs anyagi keret a tehetséggondozó szakkörökre, az iskoláknak arra sincs keretük, hogy egy versenyre utazó diák útiköltségét vagy szállását fizesse, a versenyeken résztvevő tanár szabad idejében (mert neki sok van) javíthat (mondjuk szombat, vasárnap és ha szerencséje van talán az útiköltségét és a szállását kifizetik). Eközben a Program támogat olyan tanár továbbképzéseket, amiből sem a diáknak, sem a tanárnak semmi szellemi haszna nincs, ellenben a tanfolyam tartójának annál inkább.
"Dél-Koreában például külön törvény szabályozza a kiemelkedő matematikai képességű fiatalok képzését." Örülünk neki.
" Bizonyos értelemben az iskola is, a maga differenciálatlan követelményeivel, „agyonnyomja” a gyerekeket, de a szülők elvárása is rendkívül teljesítményorientált." Támogatja-e ma az oktatásirányítás a differenciáltan a tehetségek kibontakozását? Egy példa: Régen egy OKTV országos 1-10 (nem emlékszem, lehet, hogy 1-15 vagy több), helyezett szakirányban felvételi nélkül továbbtanulhatott, a kétszintű érettségi bevetetésekor 100%-os emelt érettségit kapott, aztán csak +80 pontot (ami korábban a maximálisan adható + pont volt) és ma is +80 pontot kap, pedig most a maximálisan kapható + pontszám 100. Ezzel egyre jobban értékét veszti a tanulmányi verseny, amihez az is hozzájárul (ami önmagában helyes), hogy aki két kötelező emelt vizsgát kell, hogy tegyen az eleve kap a két vizsga miatt +100 pontot, tehát a versenyen szerzett pontjai nem érnek semmit. És még egy, bár neves külföldi egyetemek felvételi nélkül, ösztöndíjjal felveszik a Nemzetközi Diákolimpiák jó helyezetteit, náluk erre egy fél + pont sem jár. És sorolhatnánk.
"Arany János Tehetséggondozó Program iskoláiban például a fiatalok jogosítvánnyal, nyelvvizsgával, ECDL vizsgával és érettségi bizonyítvánnyal hagyják el az ötödik évet."
Biztosan nem keverik össze itt a tehetséggondozást a felzárkóztatással? Amire lehet hogy nagyobb szükség is van mint a tehetséggondozásra, de ne hívjuk tehetséggondozásnak, ami nem az, bármilyen fontos cél is az.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Szent-Györgyi Albert-emlékévet rendez a Szegedi Tudományegyetem

Jubileumi programokkal, köztük rangos természettudományi verseny megrendezésével emlékezik a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) arra, hogy egykori rektora, Szent-Györgyi Albert 80 éve vette át az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat.

Tovább


Litvániában követik el a legtöbb öngyilkosságot az Európai Unióban

A 100 ezer főre jutó 19 öngyilkossal Magyarország, Szlovénia és Lettország osztozik a második helyezésen, "dobogós" még Észtország 18 öngyilkossággal, negyedik helyen Belgium és Horvátország (17) áll.

Tovább


Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután

Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután, hosszabb ideig, mint bármely más főemlős - állapították meg a vadon élő emberszabásúak fogainak elemzéséből amerikai és ausztrál tudósok.

Tovább


Az egész ország gazdaságának lökést adhat a szegedi lézerközpont

Évtizedekre lökést adhat a város és az egész ország gazdaságának a szegedi lézerközpont, amelynek épületeit kedden adják át - jelentette ki Botka László hétfőn a csongrádi megyeszékhelyen.

Tovább


Húsz év a tehetségekért