hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Irtózás az ürességtől
- A téma az utcán hever I.



<b>Irtózás az ürességtől
- A téma az utcán hever I. </b>
Sándor Zsolt
| |
 



A megszokott útvonalon hazafelé váratlan látvány tárult elém: a járdán egymástól lépésnyi távolságban női cipők sorakoztak, ahogy a sötétben meg tudtam állapítani, valószínűleg lomtalanításon gyűjtögetett vagy kukából guberált darabok, groteszk módon össze nem illő fazonúak, méretűek. Négy pár. Nyolc lépés kimerevítve.

A „menetirány” szerinti elsők előtt tégladarabbal húzott vonal, néhány ákombákom betűvel egy szó: „start”. Vajon mi lehetett a szándék? Spontán rögtönzés? Vicc? A hajléktalanokat gyakran jellemző érzelmesség, figyelem- és szeretetéhség, ami karácsony közeledtével még sokkal nagyobb hőfokon nyilvánul meg? Mű az örökkévalóságnak? Ez utóbbi aligha: a forgalmas környék garancia volt arra, hogy az ismeretlen művész alkotása másnapra eltűnjön.

Magam derültem is, töprengtem is rajta.

Első asszociációként Can Togay és Pauer Gyula alkotása jutott eszembe, a Duna-parton üresen hagyott cipők. Meg a merénylő Gavrilo Princip aszfaltba örökített lábnyomai Szarajevóban, a Miljacka-híd tövében. Milyen érdekes, még ha nagyon más-más módon is, de e két mementóban közös a folyópart, a háború, az erőszak és a halál!

Mi az viszont, ami mindhármat összekapcsolja?
Egyrészt a helyszín: a közterület, a város, az utca.
És a hiány, az űr.

A talán legszikárabb meghatározás alapján a szobrászat a térrel kapcsolatos, betölti, érzékelhetővé teszi azt. Az antik felfogás szerint a természet nem tűr üres helyet, a horror vacui - az irtózás az ürességtől - sokáig a művészet számára is érvényes parancsot jelentett, a teljes rendelkezésre álló felület, tér kitöltésének parancsát. A modern művészet megannyi klasszikus szabállyal együtt ezen is túllépett, de hogy a természet mellett a művészet is jól ráérzett valamire, bizonyítani látszik a hatás: a szándékosan meghagyott üresség nyugtalanító, különös érzéseket elindító.
Na persze, pontosan erre a hatásra találtak rá a 20. századi kísérletezők – említhetjük Malevics fehér alapon fehér, fekete alapon fekete szuprematista műveit, Magritte emberré öltöztetett semmijeit, de ez a hatás elérhet egy lebontott ház helyén tátongó foghíj láttán, vagy egy elvesztett hozzátartozó szobájába lépve.

A ledobott ruhadarab, az árválkodó cipő értelmetlen a hozzá tartozó test nélkül.
Más megközelítésben az akt ellentéte. Ami a mezítelen testről hiányzik.
Kettős csavar: valami behatol az ürességbe, de benne a hiány „testesül meg”.

És ez a kettős csavar lehetett az üres cipők „művészete”: megszokott teremet megváltoztatta, a „valami” megjelent a „semmiben”, de a hiányt is megteremtette: a térre, időre fittyet hányó paradox, mozdulatlan animáció szellemalakjáét.

A bizarr köztéri installáció részét képező „start” szócska talán már csak az ötlet dilettáns túlhajtása volt, de ha már odaírták, a kurta-furcsa végéhez nekem odakívánkozott a dalszöveg: „úgy látszik, ment egy darabig és idáig elért”.

És ha a Széna téren látottakat megörökíteni nem is sikerült, szeretnék idézni egy képet, amit pár évvel ezelőtt fotóztam, s ami teljes összhangban áll a fentiekkel. Megkockáztatom, hogy itt már szó sincs direkt szájbarágásról, ennél tisztább művészettel sokszor még nem találkoztam.

[letbe.jpg]

„Íme itt a zöld: egy lepedőnyi Föld
A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég
Az itt fekvőnek, aki úgy látszik
Ment egy darabig és idáig elért.” Lovasi András



Nézni, olvasni ajánlom

Kulcsszavak

street art

Kapcsolódó anyagok

Irtózás az ürességtől - A téma az utcán hever I.

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kína hatodik érzékszerve - Qi Baishi festményei

Egy szegény paraszti sorból induló iskolá zat - lan fiú, aki egész életét a művészetnek szentelte, a 20. századi kínai festészet egyik legkiválóbb mesterévé vált.

Tovább


Árnyaltabban, egyszersmind tisztábban szólni

Gulyás Gábor: inkább építkezni kellene

Tovább


A Quattrocento bája

A Quattrocento kitűnő firenzei szobrászai közül kiemelkedik Desiderio da Settignano a márvány különösen finom megmunkálása és az érzelmek kifejező ábrázolása miatt.

Tovább


Ismeretlen Munkácsy-képek

Újabb Munkácsy-alkotás kerül nyilvánosság elé

Tovább


<b>Irtózás az ürességtől - A téma az utcán hever I. </b>