hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Egyre gyakoribb az együttalvás


Egyre gyakoribb az együttalvás

| | |
 

1993 óta megkétszereződött azok száma, akik együtt alszanak gyermekükkel.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szigorúan ellenzi a csecsemőkkel közös ágyban alvást. 1993 óta évente telefonos felmérés végeznek több mint 1000 gyermek (medián életkor 4 hónap) szülei körében. Ekkor a háton fektetésre irányuló kampány kezdődött, amivel a bölcsőhalál (sudden infant death syndrome, SIDS) gyakoriságát akarták csökkenteni. A vizsgált szülők áltlában fehérbőrűek, idősebbek és képzettebbek voltak, mint az átlagpopuláció.

1993 és 2010 között 6,5%-ról 13,5%-ra azoknak a gyermekeknek az aránya, akik általában együtt alszanak a szüleikkel. A növekvő tendencia megnyilvánult a fehér és fekete bőrűek, illetve a spanyolajkúak körében is a vizsgált 18 évben. Szignifikánsan gyakoribb a közös ágyban alvás a fekete, mint a fehér bőrűek (korrigált esélyhányados, OR 3,47), a spanyolajkúak, mint a fehér bőrűek (OR 1,33, a nagyon fiatal (<8 hetes), mint az idősebb (≥ 16 hetes) (OR 1,45), illetve a koraszülött, mint az éretten született (OR 1,41) babák esetében. Gyakrabban aludt a csecsemő együtt a szülőkkel, ha a család éves jövedelme nem érte el a 20000 dollárt, szemben a több mint 50000 dolláros jövedelműekkel (OR 1,69), illetve azok a gyerekek is gyakrabban aludtak a szülővel, akinek az anyja nem fejezett be felsőfokú tanulmányokat (OR 1,42).

A gondozók 46%-a kapott tanácsot az orvostól a közös ágyban alvásról. Ahhoz képest, akik nem kaptak tanácsot, a közös alvás elleni tanácsadásban részesült szülők 34%-kal kisebb valószínűséggel aludtak együtt gyermekükkel, míg akik semleges tanácsot kaptak az együtt alvásról, azok 38%-kal nagyobb valószínűséggel aludtak egy ágyban a gyermekükkel.

Az ellenkezőjét tanácsoló ajánlások ellenére egyre nő a közös ágyban alvás aránya, különösen a fekete bőrű gyermekek körében (39% 2010-ben), akik esetében egyébként is nagyobb SIDS incidenciája, mint a más származásúak esetében. A szokásnak kulturális hagyományai és bizonyos előnyei is vannak, és nem tisztázott az egy ágyban alvás és a SIDS összefüggése. Ha kulturális okokból a szülők ezt a megoldást választják, figyelni kell arra, hogy ez minél biztonságosabban történjen.

Forrás:
http://www.jwatch.org/na32517/2013/10/21/cosleeping-has-become-more-common#sthash.s6hGV5gH.dpuf


Szemlézte:
Dr. Lipták Judit
2013. december 9.


Kulcsszavak

hirtelen csecsemőhalál, SIDS, együttalvás

Kapcsolódó anyagok

Egyre gyakoribb az együttalvás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Egyre gyakoribb az együttalvás