hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai

| | |
 

Miért nem tekinthetünk el többé a vakcinációs programok nem specifikus hatásaitól?

A globális egészségügyi vezetők a 2010-19-es időszakot a védőoltások évtizedévé szeretnék tenni, hogy az életmentő vakcinák globálisan mindenkinek elérhetővé váljanak. A végső cél az életmentés, ezért meglepő, hogy eddig kevés megfigyeléses vizsgálatot végeztek annak tisztázásra, hogyan hatnak a már ismert vakcinák a gyermekhalálozásra, és szinte egyáltalán nem történtek ezzel kapcsolatban véletlen besorolásos vizsgálatok.

Ez azonban nem jelent feltétlenül gondot, hiszen ha a vakcináról beigazolódik, hogy immunitást vált ki adott betegség ellen, akkor a túlélésre kifejtett hatása kiszámolható a betegség terhéből, az oltás hatásosságából és az átoltottság arányából. Ez a becslés azonban nem valid megközelítés. A vakcináknak a teljes halálozásra kifejtett hatása nem mindig becsülhető meg a betegségspecifikus hatások alapján. Számos vakcina kedvezőbben hat a gyermekek túlélésére, mint amit azt csupán az illető betegség megelőzése alapján várhatnánk.

A specifikus betegségekre koncentrálva elveszthetjük szem elől az általános védekezőképesség fontosságát. Mindannyian tudjuk, hogy egyes emberek ritkábban betegszenek meg és állapotuk kevésbé lesz súlyos, mint másoké. Az ellenálló képesség változatosságának az alapját egyrészt a genetikai és a szocioökonómiai különbségek jelentik, másrészt pedig a korábban átélt fertőzésekkel is összefügg. Egy adott kórokozó kiváltotta fertőzés átélése heterológ immunitást válthat ki, ami csökkentheti vagy növelheti más, teljesen eltérő kórokozóval történő fertőzés által okozott halál kockázatát.

Az általános védekezőképesség fokozódása a keresztreagáló T-sejtek válaszán alapul. Állatkísérletekben az ugyanazon antigén élő változatát tartalmazó oltások Th1 profilú immunválaszt, míg az inaktivált vakcinák Th2 profilú immunválaszt váltanak ki. Az élő vakcinákkal (BCG, kanyaró) végzett véletlen besorolásos vizsgálatok eredményei szerint ezek a védőoltások nagymértékben csökkentették a gyermekhalálozást, ennek mértéke jóval meghaladja a tuberculosis és a kanyaró elleni védelem miatti csökkenést. A hatás a következő vakcina beadásáig tartósan fennmaradt.

Bissau-Guineában vizsgálva a BCG-oltás hatását azt találták, hogy közel 50%-kal csökkentette a kis súlyú újszülöttek halálozását az által, hogy csökkentette az újszülött kori szepszis és a légúti fertőzések előfordulását, tehát a BCG fokozza a tuberculosison kívüli más fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet is.

Hasonló eredményeket kaptak kanyaró elleni vakcinával, 50%-kal csökkentette a halálozást. Ha kivonták az adatokból a kanyaró megelőzésének tulajdonítható hatásokat, akkor az összhalálozás 45%-os csökkenése igazolódott. Sok vizsgálat eredménye mutatta, hogy a kanyaró elleni oltás kedvező, nem specifikus hatást gyakorol a gyermekek túlélésére, különösen akkor, ha utána rögtön nem kapnak inaktivált vakcinát. Az Afrikában kapott eredmények azt is mutatták, hogy a most szokásosnál talán korábban kellene beadni az oltást.

Egyes inaktivált vakcinák viszont sajnos csökkenthetik az általános ellenálló képességet, és negatívan hathatnak a gyermekek túlélésére, például kis súllyal született lánycsecsemők esetében. Különösen rossz hatást tapasztaltak, ha a Di-Per-Te oltást közvetlenül a kanyaróoltás után adták.

A védőoltások évtizede teljes egészében betegségsepcifikus megközelítést alkalmaz, a végső sikert az jelentené, ha a fekete himlőhöz hasonlóan sikerülne eradikálni a betegségeket, és abba lehetne hagyni a védőoltásokat. De az általános hatások alapján az is lehetséges, hogy a védőoltások megszüntetésével elveszíthetjük a nem specifikus kedvező hatásokat. Ezt mindenképpen figyelembe kell majd venni a vakcinációs programok leállításáról hozandó döntések során. Megfontolandó lenne az inaktivált vakcinák kedvezőtlen általános hatásának kivédésére átütemezni az oltási rendet, és a Di-Per-Te oltás után kevéssel kanyaróoltást vagy emlékeztető BCG oltást adni.
A feladat tehát hosszú távon az, hogy meg kell vizsgálni a vakcinák teljes hatását a mortalitásra és a morbiditásra. Értékelni kell az oltások sorrendjének a következményeit, az egyéb gyakori intervenciókkal mutatott kölcsönhatását, az esetleges nemi különbségeket. A nem specifikus hatások tisztázásával még több életet tudunk majd megmenteni a védőoltások segítségével.

Szemlézte: Dr. Lipták Judit
eLitMed.hu
BMJ 2012;344:e3769.
2012. október 26.

Kulcsszavak

vakcina, kanyaró, tuberculosis, mortalitás

Kapcsolódó anyagok

A korai cardiovascularis mortalitás csökkentésének ENSZ-terve 2025-ig és a program sikerének becslése

Nemspecifikus klinikai és terheléses teszten alapuló, az összhalálozásra vonatkozó kockázatbecslés

A méhnyakrák gyógyszeres prevenciója és terápiája

Az urogenitalis rendszer betegségei okozta halálozás területi adatai 2010-2014 között Magyarországon

A vese nem daganatos betegségei miatti halálozás jellemzői Magyarországon 2005-2014 között

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Éhezés, stresszrezisztencia, tumoros megbetegedések

Az éhezés különbözőképpen hat az egészséges és a rákos sejtekre: míg az előbbiek túlélése, az utóbbiak pusztulása fokozódik. Az éhezés és a hatását utánzó diéták a kemo- és radioterápia hatásfokát is növelik, ezért a folyamatban lévő klinikai vizsgálatok lezárulta után alkalmazásuk gyorsan el fog terjedni a rákbetegség megelőzésében és gyógyításában.

Tovább


A mozgás a lelket is gyógyítja

A rendszeres sport gyógyszer, nemcsak a testet, de a lelket is gyógyítja. A 12 ország bevonásával végzett friss nemzetközi kutatásból kiderült, hogy a mozgás az esetek döntő többségében része a mentális betegségek gyógyításának, de az egészséges emberek lelkének is jót tesz. A MENS projekt kimutatta azt is, hogy nemcsak növeli az önértékelést, az önbizalmat, a kommunikációs készséget, de csökkenti a szorongást és még a betegek kirekesztésével szemben is hatékony eszköz.

Tovább


Mire is van szüksége a távolodónak?

A végstádiumba érkező páciens, a krónikus, gyógyíthatatlan betegséggel küzdő, vagy demens beteg szenvedése nem a szavak szintjén csökkenthető. A velük töltött együttérző kapcsolatban –Miller megfogalmazásában: reflektív támogatóként- rávezeti őket arra, hogy mi jelenti számukra a legmegfelelőbb étket és azt kínálja föl nekik ehető táplálék, vagy illatokból, érintésekből, kedves látványból, hangokból álló szimbolikus falatok, vagy éppen csönd formájában, melyek érzéki-esztétikai örömet okoznak a távozónak.

Tovább


Depresszióval küzdő betegek tudatosságalapú csoportterápiája a háziorvosi praxisban

Ez az első randomizált kontrollált vizsgálat, ami háziorvosi praxisban alkalmazott tudatosságalapú csoportterápia hatékonyságát hasonlítja össze aktív (standard kezelésben részesülő) kontroll csoport eredményeivel. Az erőforrás-spóroló csoportterápia non-inferiornak bizonyult a standard terápiákhoz képest, és az is bebizonyosodott, hogy képzett instruktorok is eredményesen végezhetik a háziorvosi praxisban gyakran megjelenő, enyhe és középsúlyos pszichiátriai tünetekkel rendelkező betegek kezelését.

Tovább


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai