hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések

| |
 

Az osteoporosisban alkalmazott hosszú idejű biszfoszfonátkezelés után számos esetben számoltak be atípusos combtörésekről (JW Gen Med, 2009. Dec. 15.); ennek feltételezett mechanizmusa pedig a csontújraépülés fokozott gátlása. Három, biszfoszfonátterápiával kapcsolatos, mostanában végzett, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatból származó adatok nem támasztják alá ezt a megfigyelést, viszont az elemzés mégsem bizonyult eléggé meggyőzőnek a ritkább végpontokat illetően (JW Gen Med, 2010. Ápr. 27.).

Kanadai tudósok Ontarióban populációalapú, irányított, eset-kontroll vizsgálatot végeztek ebben a témában. A vizsgálatba 716, biszfoszfonátkezelésben részesülő és az előző hét év során atípusos (combtengely vagy subtrochantericus) törést szenvedett nőbeteget választottak be (életkor: ≥68 év). A kontrollcsoportot 3580, hasonló életkorú, viszont törésmentes, szintén biszfoszfonátot szedő nőbeteg alkotta. A biszfoszfonátkezelés időtartamát, mely az átmeneti (közel 100 nap) és a hosszú távú (közel 5 év) között váltakozott, minden esetben rögzítették.

A korrigált elemzés alapján a hosszú távú biszfoszfonátterápia az átmenetihez viszonyítva az atípusos combcsonttörések szignifikáns kockázati tényezőjét jelenti (esélyhánados: 2,74). Mindazonáltal az abszolút kockázat mégis kicsinek bizonyult. Minden 1000 nőből kettő szenvedett el az öt évig alkalmazott biszfoszfonátterápiát követő két évben atípusos törést. Ezzel szemben a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kisebb kockázatot (korrigált esélyhányados: 0,76) jelentett a típusos combnyak- illetve intertrochantericus törések szempontjából, melyek ebben a populációban egyébként 14-szer gyakrabban fordulnak elő.

A vizsgálat alapján kiderült, hogy a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kismértékben növeli az atípusos combcsonttörések relatív kockázatát. Lévén, hogy a biszfoszfonátokat szakszerűen rendelik osteoporosisban szenvedő (vagy a törések szempontjából a FRAX tool; JW Gen Med, 2008. Ápr. 8. alapján nagyobb kockázatú) nők számára, a terápia nagyobb előnyt (gyakori típusos törések alacsonyabb előfordulása) kell jelentsen, mint kárt (potenciálisan kevésbé gyakori atípusos törések). Azonban a kis kockázatú, osteoporosisban nem szenvedő nők esetében a biszfoszfonátok alkalmazásának kockázata meghaladhatja a velük járó előnyöket.

Forrás: Park-Wyllie LY et al. Biszfofonát használat és az időskorú nők subtrochantericus illetve combtengely törései. JAMA 2011 Feb 23; 305:783. (http://dx.doi.org/10.1001/jama.2011.190)

eLitMed.hu



Kulcsszavak

combcsonttörés, biszfoszfonátok, kockázat

Kapcsolódó anyagok

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján

A kockázati tényezők és a prognózis közötti kapcsolat elemzése intracerebralis vérzést követően

Nem szteroid gyulladáscsökkentők cardiovascularis kockázata

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

A legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a testedzésen alapuló rehabilitáció alkalmazásával komoly terápiás súllyal bíró javulást lehet előidézni a pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek fizikális állapotában

Tovább


A cukoripar érdekei

Összesen 60 tanulmányt elemzése alapján (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény) a kutatók azt állapították meg, hogy a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabetes között.

Tovább


Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Tovább


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések