A biotechnológiai eljárással készült gyógyszereket genetikailag módosított élő szervezetek termelik, tehát a kémiai úton előállított gyógyszerektől eltérően, nem kémiai szintézis útján gyártják őket. • A biológiai gyógyszerek általában nagy fehérjemolekulák, amelyek leírására nem elegendő egy kémiai képlet megadása. A fehérjemolekulát a térbeli szerkezete, illetve a speciális gyártási folyamat során bekövetkező sajátos módosulások egyedivé teszik. A végtermék nem írható le egyszerűen egy kémiai képlettel, hanem esetükben inkább egy élő szervezet által termelt utánozhatatlan molekuláris elegyről beszélünk. Ha az előállítási folyamatban változás történik, az megváltoztatja a végterméket, így a gyártási folyamat lépéseinek pontos ismerete nélkül a biológiai gyógyszerek esetén lehetetlen a pontos másolat elkészítése. Ezért vált széles körben elfogadottá a mondás: az eljárás maga a termék. A biológiai gyógyszer előállításának menete – mely a gyógyszer hatásosságát, biztonságosságát és minőségét meghatározó folyamat – titkos, kizárólag az eredeti gyógyszer gyártójának birtokában van. Minden egyes szakasz, különösen a gazdasejtben végbemenő folyamatok, a fermentáció és a tisztítás szigorú ellenőrzés mellett történő, egyedi folyamatok. Az igazi „élő gyárat” az ismert, genetikailag módosított gazdasejttenyészet jelenti. Ez a sejttenyészet megismételhetetlen, egyedi, a biológiai gyógyszer előállításának lelkét jelenti. A kiinduló sejt leszármazottai „gyártják” a biológiai gyógyszert. A végtermék egy utánozhatatlan molekuláris elegy, és a folyamat bármely szakaszában bekövetkezett változás az eredetitől eltérő tulajdonságú végterméket eredményez – éppen ezért használjuk AZ ELJÁRÁS MAGA A TERMÉK kifejezést. A biotechnológiai úton előállított gyógyszerek esetében a bonyolult gyártási folyamat eredményeképpen az eredeti-generikus tekintetében meglévő teljes szerkezeti, hatásossági, gyógyszerbiztonsági azonosság az eredeti biológiai gyógyszer–biohasonló vonatkozásában nem létezik. Azért nem használjuk a biogenerikus kifejezést sem, mert félrevezető. A biohasonló készítmények olyan gyógyszerek, amelyek egy már engedélyezett biológiai gyógyszer szabadalmi védettségének lejártát követően jelenhetnek meg. Ezen gyógyszerek előállításakor az a cél, hogy az eredeti gyógyszerhez minden tekintetben rendkívül hasonló készítményt hozzanak létre. A „biohasonló” megnevezés arra utal, hogy az így megszülető készítmény nem lesz pontosan ugyanolyan, mint az eredeti, hanem egy ahhoz hasonló termék lesz. Az eredeti és a biohasonló készítmény között kisebb-nagyobb különbségek mindenképpen lesznek. Éppen ezért a biohasonló-gyártóknak az eredeti biológiai gyógyszerrel történő összehasonlító vizsgálatok sokaságát kell elvégezniük, mellyel bizonyíthatják, hogy az általuk előállított termék megfelelő mértékig hasonló az eredetihez minőség, hatásosság és biztonságosság tekintetében. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) szabályai szerint lehetőség van arra, hogy egy biohasonló készítmény alkalmazható legyen az eredeti készítmény olyan indikációjában is, amelyben a biohasonló készítmény hatásosságát és biztonságosságát nem vizsgálták. Ez abban az esetben egyszerűbb, ha az eltérő indikációkban a gyógyszer azonos hatásmechanizmussal éri el a hatást. Megfelelő tudományos megalapozottság esetén ugyanakkor van arra is lehetőség, hogy akkor is extrapolálhatók legyenek az eredmények, ha az egyes betegségekben a gyógyszer nem pontosan azonos, vagy nem tisztázott hatásmechanizmussal fejti ki a hatását. Ez történt az infliximab esetében is. Az infliximab egy monoklonális antitestet tartalmazó biológiai gyógyszer. Olyan betegségek kezelésére alkalmazzák, mint rheumatoid arthritis, arthritis psoriatica és spondylitis ankylopoietica (reumatológiai kórképek), Crohn-betegség és colitis ulcerosa (gyulladásos bélbetegségek), mind felnőttek, mind gyermekek kezelésére, illetve psoriasis (bőrgyógyászati betegség). Ezen indikációk közül a biohasonló infliximab készítményt a reumatológiai betegségekben (rheumatoid arthritis és spondylitis ankylopoietica) vizsgálták meg, majd az EMA engedélyezte a készítmény alkalmazását az eredeti gyógyszer minden indikációjában (gyermekek kezelésére is). Ez a klinikusokban megdöbbenést keltett, mivel a gyulladásos bélbetegségek kezelésekor a gyógyszer nem tökéletesen azonos hatásmechanizmus segítségével fejti ki a hatását, mint a reumatológiai kórképek kezelésekor. Más országok hatóságai nem voltak ennyire megengedők: Kanadában például a biohasonló infliximab csak reumatológiai és bőrgyógyászati betegségekben alkalmazható, a gyulladásos bélbetegségekben történő alkalmazás engedélyezéséhez további klinikai vizsgálatokra lesz szükség. Az indikáció extrapolációjának kérdése a daganatos betegségek kezelésekor különösen érzékeny pont lesz, tekintettel arra, hogy a daganatellenes kezelések egy részében a beteg meggyógyítása a cél. Ilyen esetekben sem a kezelőorvos, sem a beteg nem szívesen vállalja azt a bizonytalanságot, amit egy biohasonló gyógyszer klinikai vizsgálati eredményekkel nem alátámasztott indikációban történő alkalmazása jelenthet.