hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Szentágothai János


Szentágothai János

| |
 

A 20. század nemzetközi hírű magyar neuroanatómusa, aki a korlátozott technikai lehetőségek ellenére lenyűgözően sokat adott hozzá ahhoz, amit az idegrendszerről tudunk. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok kora előtt ezüst impregnációs módszerrel igazolni tudta a neurontan érvényességét. A későbbiekben kísérleti agykutatással foglalkozott, főleg a szemmozgások, egyensúlyi működések, gerincvelő- és agytörzsi reflexek idegmechanizmusának tanulmányozásával, az idegi gátlás szerkezeti alapjaival és a magasabb idegközpontok szerkezeti elemzésével. Legnagyobb eredményeit talán a kisagykéreg kutatásában érte el: felismerte a kéreg moduláris szerkezetét, azt, ahogyan 10-50 ezer idegsejt egységekbe kapcsolódik.

Szentágothai – eredeti nevén Schimert – János anyai és apai ágról is orvoscsaládból származott. Édesapja közismert és közkedvelt gyógyító volt, és négy fiútestvére is az doktori pályát választotta. Szentágothai János szenvedélyes érdeklődése az agy és idegrendszer iránt 16 éves korában dőlt el, amikor karácsonyi ajándékként megkapta élete első mikroszkópját. Amikor egy egéragy-metszetet vizsgált meg, amit ő maga készített és festett meg a Golgi-módszerrel, az eléje táruló szövevényes rendszer szépsége egy életre lenyűgözte. 1930-ban kezdte meg tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Egyetem orvosi karán, és hamar dolgozni is kezdett az anatómiai tanszéken Lenhossék Mihály mellett. 1936-ban szerzett diplomát. Ott maradt az egyetemen instruktorként, majd adjunktusként tanította az anatómiát. A festési eljárások és másodlagos degenerációs eljárások továbbfejlesztésével kezdett foglalkozni.

A második világháború alatt a náci rezsim elleni tiltakozásul Schimertről Szentágothaira változtatta a nevét – édesapja ugyanis Szentágotáról származott. 1944-ben amerikai hadifogságba esett, ahol nyelvtudásának és végzettségének köszönhetően egy németországi honvédkórház vezetője lett. 1946-ban tért haza, majd Budapestről Pécsre költözött, hogy átvegye a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem anatómiai intézetének vezetését. 1947-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Sikerült nemzetközi elismertségű színvonalra emelnie a karon zajló kutatást és oktatást, amely a háború alatt hanyatlásnak indult. Ő maga is hozzájárult a kutatási eredményekhez: neuroendokrinológiai kutatásain kívül feltárta annak a kapcsolatnak egyes részleteit, amely a labyrinthus, a vestibularis rendszer és a szemmozgató izmokat beidegző idegmagvak közt működik. (A felismeréseit 1950-ben Kossuth-díjjal jutalmazták)

1963-ban visszatért Budapestre, ahol a későbbi Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómiai intézetének lett az igazgatója. Számos neurohisztológiai kutatást vezetett az évek során. A kisaggyal, gerincvelővel, az agykéreggel és a thalamus magjaival foglalkozó kutatásaik nemzetközileg ismertté váltak. Szentágothai 1967-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, de idővel számos külföldi akadémia és tudományos társaság is a tagjává választotta, például az angliai Royal Society. Nemzetközi ismertségéhez kutatói innovációja és széleskörű tájékozottsága mellett sziporkázó egyénisége is hozzájárult. Többször jelölték Nobel-díjra is; állítólag azért nem kapta meg, mert túl sok mindennel foglalkozott. 1976 és 1985 között elnöki pozícióban vezette a Magyar Tudományos Akadémiát.

Mély meggyőződése volt, hogy az életfeladata mások szolgálása és a világ állapotának javítása; ebben a munkában keresztény hite is segítette. A rendszerváltás körüli időszakban parlamenti képviselőként vállalt közéleti szerepet, környezetvédelmi, pedagógiai és humanitárius kérdésekben pedig korábban is aktívan hallatta a hangját. A fiatal tudósok mindig bizalommal fordulhattak hozzá tanácsért, építő kritikáért; tanítványai és munkatársai közül számos világhírű idegkutató került ki (pl. Flerkó Béla, Somogyi Péter). A világ felé fordulásába beletartozott az is, hogy a tudását közérthető és nagy érdeklődést vonzó módon adta tovább. Kiváló előadó volt, amihez hozzájárult, hogy több idegen nyelven is anyanyelvi szinten beszélt. Mindig megtalálta azt a demonstrációs fogást, amivel a nem szakmabelieket is le tudta nyűgözni. Az anatómia oktatásában paradigmaváltást jelentett, hogy Szentágothai az alaktan helyett a szervezet működésére koncentrált: sokat idézett mondása szerint „a szerkezetben a működés a legszebb”.

Szentágothai kreativitása valószínűleg művészi adottságaiból is táplálkozott: tehetségesen rajzolt-festett, tanítás közben könnyű kézzel skiccelt anatómiai ábrákat a táblára, és híres anatómiaatlaszának (Az ember anatómiájának atlasza) is ő készítette a vázlatait. Személyes akvarellfestményeiben szinte naplóként rögzítette az élményeit. Egy interjúban így beszélt összefonódó tudomány- és művészeteszményéről: „Jó lenne, ha a létnek, az életnek egy felsőbbrendű harmóniáját egy művészetet értő kutató vagy a tudomány modern eredményeit értő vagy legalábbis valamennyire sejtő művész magában egyesíteni tudná. (...) De hogy a mai, nagyon specializált tudományban mennyire lehet ezt az ideált megközelíteni, az már nagyon kérdéses. Boldognak érzem magam, ha legalább egyes pontokon megsejtek valamit a művészet és a tudomány alaptörekvéseinek az egységéből.”

Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2017.július


Kulcsszavak

orvostörténet, neurológia, neuroanatómia, Szentágothati

Kapcsolódó anyagok

Reverzibilis posterior encephalopathia szindróma mint a szisztémás lupus erythematosus kezdeti megjelenése

Nagy elmék, nagy ötletek A magyar orvosi innovációk története

Teleneurológia

Neurológia a betegágynál

Szentágothai János

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Ökopszichiátria

A Magyar Pszichiátriai Társaság IX. Nemzeti Kongresszusa alkalmából Purebl Györgyöt, a társaság elnökét az ökopszichiátria viszonylag új területéről kérdeztük.

Tovább


Pszichiátriai és az orvostudomány mainstream kutatásai

A Magyar Pszichiátriai Társaság IX. Nemzeti Kongresszusa alkalmából Álmos Pétert a pszichiátria és a mainstream orvostudomány összetett viszonyáról kérdeztük.

Tovább


Mi eredményesebb, a tánc vagy a fitnessz?

A humán hippokampuszt nemcsak a patológiás öregedés folyamatai érintik, de a normális öregedés során is csökken a mérete, ennek következtében romlik a memória, a tanulási képesség és a térbeli navigáció. MRI vizsgálatok szerint a hippokampusz és a parahippokampális gyrus atrófiás rátája 2-3%/évtized, ami 70 éves kor felett 1%/év-re nő. Mindazonáltal, a közelmúlt kutatásai kimutatták, hogy a hippokampusz azon kevés agyterületek közé tartozik, amelyekben az egész élet során képződhetnek új neuronok.

Tovább


Gyermekpszichiátria -- videóinterjú

A Magyar Pszichiátriai Társaság IX. Nemzeti Kongresszusa alkalmából Balázs Judit professzort a gyermek és ifjúságpszichiátriáról kérdeztük.

Tovább